Az Új Hidegkuti Nándor Stadionban idén még egyszer sem voltak ennyien, és rangadó volt a javából a Honvéd–FTC találkozó, hiszen a második fogadta a listavezetőt. Mégis meglehetősen unalmasra sikeredett a meccs, a Fradi minimalista játékfelfogással, a 16. percben megszerzett Petrjak-gólnak köszönhető vezetést foggal-körömmel őrizve hozta el a három pontot.
A 24 éves, apró, törékeny ukrán sokak szerint az NB I jelenlegi legjobb játékosa – magam is osztom ezt a vélekedést –, és rajta kívül a 28. évét taposó (pedig inkább tizennyolcnak látszó), Balmazújvárosról igazolt Sigér Dávid tűnt ki a győztes csapatból.
De nem ez volt a találkozó legpikánsabb momentuma, hanem Davide Lanzafame fogadtatása a Honvéd-ultrák által. Hetek óta készültek az elmúlt két idény legjobb játékosának „üdvözlésére”. Festettek egy hatalmas molinót (Infido Lanzafame – Hűtlen Lanzafame), és amikor lecserélték, és leült a padra, egy elvakult piros-fekete fanatikus a fejem fölött ordított neki, sőt hozzá is vágott egy köteg festett papírdollárt – ugye, nem kell magyarázni, hogy a júdáspénz szimbólumaként?
Sajnáltam Davidét, aki férfiként tűrte a csapásokat (merthogy ráadásul nem is megy neki a játék az új klubjában), és a meccs után, a parkolóban elbeszélgettem vele. „Nem zavar az egész, profik vagyunk, ilyen a futball” – mondta csinos felesége és három tündéri kislánya társaságában, de nem igazán hittem neki.
Van azonban egy másik olvasata is az ügynek, és ez a szurkolóké, akik elárulva érzik magukat. Lanzafame nemcsak a Honvéd legjobbja volt, hanem önjelölt ikonja is, az öltöző vezére, és vágyott arra, hogy beírja a nevét a klub történelemkönyvébe.
Annak, akinek az arcát odapingálták a Corleone Pub (az ultrák törzshelye) falára, mint a klub négy valaha volt legnagyobb alakjának egyikét (Puskás Öcsi, Bozsik Cucu és Marco Rossi mellé), nincs bocsánat, ha sokszoros gázsiért elhagyja a Honvédot.
Eközben a Kisvárda nem kapott ki, amióta Dajka László az edző, a Pancho Arénában pedig botrányba fulladt a bajnok és a sereghajtó összecsapása – amit utóbbi nyert meg, a századik percben kivédett Vidi-tizenegyessel cifrázva.
Benczés Miklós, a győztesek edzője padlóra is került, de csak azért, mert elcsúszott a lökdösődésben, a kedve viszont virágos volt: „Régóta benne volt már ez a csapatban, eddig mindig pechünk volt, és most is jobban játszottunk, megérdemeltük a győzelmet!”
NB I, 8. forduló:
Honvéd–Ferencváros 0-1 (0-1), Új Hidegkuti Nándor Stadion, 3579 néző, v.: Erdős. Gól: Petrjak (16.).
Újpest–Debrecen 1-0 (1-0), Szusza Ferenc Stadion, 2595 néző, v.: Farkas Á. Gól: Nagy D. (22.).
Puskás Akadémia–Mol Vidi FC 2-1 (1-1), Felcsút, Pancho Aréna, 1728 néző, v.: Szőts. Gólok: Knezevic (38., 11-esből), De Jesús (85.), illetve M. Scsepovics (23., 11-esből).
Paks–MTK 3-0 (1-0), Paks, 864 néző, v.: Iványi. Gólok: Hahn (31.), Kecskés T. (73.), Simon A. (94.).
Mezőkövesd–Diósgyőr 4-2 (3-0),
Mezőkövesd, 2627 néző, v.: Berke. Gólok: Szeles (7.), Cseri (9.), Vajda S. (11., 80.), illetve Tajti (50.), Pillár (68., öngól).
Kisvárda–Haladás 4-1 (2-0), Kisvárda, 1983 néző, v.: Németh Á. Gólok: Ilics (17., 69.), Horváth Z. (29.), Misic (57.), illetve Priskin (66.).