Amikor Oroszország 53-33-ra vezetett, nem úgy látszott, hogy lesz még miért izgulni. Sajnos a magyar együttes nemcsak rosszul játszott, a tagjai szemlátomást eleve nem is nagyon hittek abban, hogy lehet keresnivalójuk a kontinens legjobb csapatait erősítő játékosokból álló orosz csapat ellen. Nem kedveszegetten, hanem önbizalom híján kosárlabdáztak, és sokáig semmi sem valósult meg abból, amit előzetesen ígértek. Az ellenfél magassági fölényét gyorsasággal akarták ellensúlyozni, ehhez azonban szükség lett volna pontosságra, jó döntésekre is.
Persze aki valaha űzte ezt a sportot, pontosan tudja: egészen más úgy vállalkozni távoli dobásokra, hogy rossz célzás esetén van esély a lepattanó megkaparintására, ilyenkor kevésbé remeg meg a kéz, ám ezúttal a hibázás egyben szinte biztos labdavesztést is jelentett. A védekezésbe is rendre be-becsúszott néhány baki, így aztán az oroszok szép lassan elhúztak, és húszpontos vezetésüknél minden eldőlni is látszott.
„Az első félidei védekezésünkön ment el a meccs” – ismerte el a csapat kapitánya, Raksányi Krisztina a lefújás után, ám nem szomorúan, hanem csalódottan, ami a folytatásban látottak alapján érthető. „A második félidőben szívünket-lelkünket kitettük a pályára, és vissza is jöttünk a meccsbe, ha kicsit több szerencsénk van, és nem csinálunk annyi butaságot, talán sikerült volna nyerni is.”
A felsejlő súlyos vereség valóban elmaradt, a harmadik és különösen a negyedik negyedben óriásit küzdött a csapat, és a végén közel állt az egyenlítéshez is – az addig összeszedett hátrány azonban ehhez túl nagynak bizonyult. Raksányi Krisztina, Studer Ágnes, Simon Zsófia, Krivacsevics Tijana távolról és közelről is termelte a pontokat, a védekezés is hatékony lett, és mindezt a miskolci közönség azzal hálálta meg, hogy a 71-64-es vereség dacára „Szép volt, csajok!” rigmussal köszönt el a lefújás után a játékosoktól.
Illett volna a helyzethez a viszontlátásra is, ugyanis a válogatott szerdán ugyanebben a csarnokban ismét pályára lép, ráadásul a szombatinál jóval fontosabb mérkőzésen. Sőt, használhatjuk a sorsdöntő jelzőt is, mivel a magyar válogatottnak nem az oroszok, hanem a litvánok skalpja jelentheti a részvételi jegyet a jövő évi Európa-bajnokságra. Székely Norbert szövetségi kapitány ezt úgy fogalmazta meg előzetesen, hogy az oroszok elleni meccsen jó lenne győzni, de legalább muníciót kell szerezni a szerdaira, és ha ezt nézzük, akkor a csapat teljesítette ezt a célt.
„Mindig nyerni akarok, bánt a vereség, de a realitások talaján maradva ebből az eredményből és a második félidőben nyújtott teljesítményből már lehet építkezni – nyilatkozta a kapitány. – Litvánia nem sokkal, de gyengébb az oroszoknál, ha összefog a közönség, a csapat, az edzői stáb, akkor nagyot léphetünk előre, és szerdán győztesen hagyhatjuk el a pályát. A csapategységet tekintve jó úton járunk, és ezen kell maradnunk.”
A litvánok ellen talán nem lesz baj a hittel sem: novemberben idegenben egyszer már sikerült három ponttal legyőzni őket.