Minden rosszban van valami jó. Mármint hogy minden idők egyik leggyengébbnek ítélt tizenhármas keretével utazott ki hétfőn férfivízilabda-válogatottunk Berlinbe, a világkupára. Mert nézzük csak: Kardos Gergely, Vogel (kapusok), Bátori Bence, Jansik Dávid, Jansik Szilárd, Kovács Gergő, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Nagy Ádám, Német Toni, Pásztor Mátyás (BVSC), Pohl Zoltán (FTC), Zalánki Gergő (mezőnyjátékosok).
Ugye, simán el tudnánk képzelni Nagy Viktort, Vámos Mártont, Varga Dénest, Hárai Balázst, Hosnyánszky Norbertet, de még Mezei Tamást vagy Bedő Krisztiánt is a világkupán, csakhogy nevezettek ilyen-olyan okból nem tagjai Märcz Tamás szövetségi kapitány csapatának.
Így tehát nem nyomja az esélyesség terhe a mieinket, és ez ebben az áldatlan állapotban a jó. (Az is az áldatlan állapotnak az egyik összetevője, hogy egyfajta interregnum uralta el a legeredményesebb magyar csapatsportág szövetségét: a lemondott Kemény Dénes már nem, az utódjának tekintett Vári Attila még nem elnök, senki sem tudja, kinek marad meg vagy szűnik meg az állása, senki sem vállalja a felelősséget a különböző intézkedésekért. Elnökválasztó közgyűlés: szeptember 30-án.)
Szóval, kedden 20.30-kor a házigazda németekkel, szerdán 16.00 órakor Ausztráliával mérkőzünk meg. Csütörtökön 19.00 órakor azokkal a japánokkal találkozunk, akik nagyon megszorítottak bennünket júniusban, a Világliga-szuperdöntő elődöntőjében, félidőben még 5-2-re vezettek. Pénteken jönnek a negyeddöntők, szombaton az elődöntők, vasárnap a helyosztók, ezen belül 15.00 órakor a döntő.
Ha a magyarok ezen lennének érdekeltek, az nagyobb meglepetés lenne, mint az ezüstérem Budapesten a Világligában. Az Eb-8. hely azonban nem lehet viszonyítási alap.