„Na, ne vicceljen már! El sem tudom képzelni, hogy a magyarok lecsússzanak a csoportnegyedik helyről. Nem nézem ki a tunéziai válogatottból, hogy hagyja magát agyonveretni Egyiptom ellen.” Magnus Wislander, az elmúlt évszázad legjobb kézilabdázójának választott háromszoros olimpiai ezüstérmes (1992, 1996, 2000) svéd zseni, jelenlegi rádiós szakértő mondta ezt lapunknak pár napja, a Dánia–Egyiptom meccs előtt egy kávéautomatánál várakozva.
Wislander csak állt és dohogott; nem rajong a Nemzetközi Kézilabda-szövetség egyiptomi elnökéért, nem is érti, miért rendezheti Egyiptom a következő vb-t, majd kijelentette, legyen bármilyen kétes megítélése Hasszan Musztafának, kizártnak tartja, hogy az elnök úr országa lepaktáljon Tunéziával, és a középdöntő utolsó fordulójában kipörgesse a magyarokat a középdöntős csoportból.
Túlzás lenne azt állítani, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni a Jyske Bank Boxen arénában. Mérsékelt érdeklődés előtt zajlott, 30-23-as egyiptomi győzelemmel zárult a magyar szempontból fontos Egyiptom–Tunézia találkozó. Ebből könnyen kiszámítható volt, nekünk legfeljebb négy, több mint 29 kapott találat esetén ötgólos vereség fér bele Norvégia ellen, hogy magunk mögött tartsuk Egyiptomot. „Ne féljenek, Norvégia legfeljebb néggyel nyer Magyarország ellen. Nekik csak a győzelem kell, a gólkülönbség nem olyan fontos” – Wislander ezúttal a ráksaláta csipegetése közben osztotta meg a véleményét. A svéd legenda a szívünkből beszélt.
A magyar–norvég meccsre szinte megtelt a csarnok, már az esti dán–svéd meccsre hangoltak a skandinávok, minket ez speciel kevésbé érdekelt, az annál jobban, hogy valahogy kivegyük a sebességet a norvégok őrült rohanásából. Azaz valahogy lassítsuk a játékot. 10-6-os norvég vezetésnél nyomta meg először az időkérést jelző hatalmas piros gombot Csoknyai István szövetségi kapitány.
A kiváló szélső, Magnus Jöndal 10 perc alatt öt gólnál tartott, Sander Sagosen mozgatta a norvégokat, az exveszprémi Bjarte Myrhol beálló pozícióban csinálta a helyeket, zárt a lövőknek. Nálunk a szokásos forgatókönyv működött: Lékai Máté és Balogh Zsolt tartotta a lelket a csapatban, Nagy László csak védekezett, Mikler Roland elvétve találkozott a labdával a kapuban. Sagosen góljával vezetett először öttel Norvégia (13-8), de innen iszonyatos lelkierővel visszatornázta magát a csapat, így csak három volt közte a szünetben (16-13).
A második félidő kezdete olyan volt, mint egy lidércnyomás: Norvégia két lerohanásgóllal elment hattal, Nagy Lászlót másodszor etette meg Sagosen, a veszprémi veterán szűk fél órával a vége előtt a második kétperces büntetését töltötte. Nyolcra hízott a norvég előny, Miklert Székely váltotta a kapuban. Csoknyai 25-16-nál fogta meg a veszett fejsze nyelét, időt kért. Beküldte Máthé Dominiket is, visszaállt Mikler. De nem ment, kilencgólos vereség lett a vége, 35-26. Wislandernek nem lett igaza.
Egyiptom jobb gólkülönbségének köszönhetően az utolsó fordulóban előzött, a magyar válogatott nem játszhat a hetedik helyért, a 10. helyen végzett a kézilabda-világbajnokságon. A cél nem teljesült, a vb-n nem sikerült kiharcolni a részvételt az olimpiai selejtezőre. (Ahová így már csak nagyon rögös úton és szerencsével juthat el a magyar válogatott.)
„Elfogytunk… Sem támadásban, sem védekezésben nem azt nyújtottuk, amit tudunk. Rossz napot fogtunk ki. Sajnos a 10. helyünk reális” – értékelt csalódottan, mégis higgadtan Vladan Matics szövetségi kapitány. Amihez Székely Márton hozzátette: „Nehéz bármit is mondani ezek után. Nem teljesült a célunk. Lesz időnk átgondolni, hogyan, merre induljunk el innen.”
Innen természetesen csakis felfelé szabadna. Bár a vb-n látottak alapján ez nem lesz könnyű.