Övön aluli ütésként is értelmezhető információval kezdődött a férfivízilabda Bajnokok Ligája nyolcas döntője Genovában: Cseh Sándor, a címvédő Szolnok edzője csak odakint, a ligur tengerparton osztotta meg az újságírókkal, hogy a Dózsa talán legjobb játékosa, az olimpiai bajnok Andrija Prlainovics nem tud játszani, a Ferencváros elleni bajnoki döntőn összeszedett sérülése nem jött rendbe.
Ez körülbelül akkora csapás, mint a Liverpool számára Szalah kiesése volt a labdarúgó BL-fináléban.
Ennek ellenére Cseh afféle kincstári optimizmussal azt nyilatkozta, hogy a szerb bombázó nélkül is a győzelem a céljuk a tavalyi döntőbeli ellenféllel, a Jug Dubrovnikkal szemben. Mi mást is mondhatott volna?!
Az első negyeddöntőt az Olympiakosz 6-5-re megnyerte a Spandau 04 ellen a Sciorba-uszodában, s ezzel eldőlt, hogy továbbjutás esetén az Eger a pireusziakkal kerül szembe.
No de hol volt még az a továbbjutás? A 2014-es BL-győztes Barceloneta félelmetes ellenfél, s bár Vlahopulosz, az egriek görög légiósa a brazil-spanyol Perronéról lefordulva megszerezte a vezetést a mieinknek, attól kezdve az Eger csak nyomozott a katalánok után, akik a szenzációsan lövő Munarríz vezérletével 3-1-re, majd 3-3 után 5-3-ra elhúztak. Még szerencse, hogy nagyszünet előtt Hosnyánszky bombagóllal 5-4-re felhozta Dabrowski Norbert együttesét.
Aztán itt meg is ragadt az Eger. A második félidőben már csak a Barceloneta dobott gólt, Munarríz négynél állt meg, a katalánok sokmozgásos vízilabdája ezen a délutánon felülmúlta a magyarok kissé statikus pólóját.
Tíz éve történt címvédés legutóbb a Bajnokok Ligájában, a most is a nyolcas döntőben szereplő Pro Recco jóvoltából – most ugyanerre a bravúrra készült a Szolnok. A Tisza-partiak Jug Dubrovnik elleni meccse előtt eleredt az eső Genovában, de mindez cseppet sem tartotta vissza Kis Gáborékat attól, hogy roppant összeszedett pólóval végig tartsák a lépést a horvátokkal.
Olyannyira, hogy Bátori bombájával 6-5-nél át is vették a vezetést, amit Viktor Rasovics – az egri Sztrahinja Rasovics bátyja – sajnos kiegyenlített a harmadik negyed vége előtt, sőt Macan a vezetést is megszerezte a horvátoknak. Milos Csuk – a szolnokiak szerbje – kétszer is a kapufát trafálta telibe, szóval nem volt szerencsénk.
Zalánkinak még volt válasza – ezzel lett 7-7 –, de utána Lozina és Loncsar 9-7-es vezetéshez juttatta a Dubrovnikot, és nagyon kevés idő volt már csak hátra. Zalánki, a Szolnok legjobbja még felhozta az övéit 9-8-ra, 27 másodperccel a vége előtt, de aztán már nem maradt több idő, kikapott a Szolnok is, a legjobb négy között már a mieink nélkül folytatódnak a Final Eight küzdelmei.
Ilyenkor töpreng el azon az ember – visszagondolva a tavaly ilyenkor átélt eufóriára a Duna Arénában –, hogy mennyit is jelent a hazai medence…