Kezdjük a történeti visszatekintéssel: a két évvel ezelőtti kazanyi világbajnokságon – szigorúan csak a medencés úszást vizsgálva – kilenc érmet, ebből három aranyat gyűjtöttek versenyzőink. Tavaly a riói olimpián hét medália, benne három arany volt a mérleg, míg most a Duna Arénában nyolc érem volt a termés, ezek között kettő a legfényesebből.
„Nem akarom eltagadni, hogy előzetesen tíz éremre számítottam, s valahol a kettő és az öt közé saccoltam az elérhető aranyak számát – fogalmazott Sós Csaba szövetségi kapitány, aki ebben a minőségében most debütált világversenyen. – Ott vagyunk a prognózis alsó határán, ha kettőnél kevesebbszer játsszák el a himnuszunkat, az kudarc lett volna, az öt arany pedig már-már az álmok birodalma.”
Sós a csalódások között említette, hogy az olimpiai bronzérmes Kapás Boglárka ezúttal nem tudott dobogóra állni, az a bizonyos hiányzó két érem talán ezen a ponton úszott el, s arra sem számított a szakember, hogy Kenderesi Tamás – aki a győzelem szándékával ugrott vízbe 200 méter pillangón – végül lemaradt a pódiumról.
„Ellenben a 4×100 méteres férfigyorsváltónk bronzérmére még álmomban sem gondoltam volna, ez a négy fickó – Kozma, Németh, Holoda és Bohus – még az én sokat látott szememből is kisajtolt egy-két könnycseppet. Kozma szinte minden úszásával megjavította az országos csúcsot, és a többiek is felülmúlták önmagukat. És ha már a pozitívumoknál tartunk: Milák Kristóf három juniorvilágcsúcsával, végül országos rekordjával mindenkit elkápráztatott 100 méter pillangón. Ezüstérme a vb egyik nagy szenzációja, leiskolázta az olimpiai bajnok Schoolingot.”
A két ezüstös veterán, Cseh László (200 méter pillangó) és Verrasztó Dávid (400 méter vegyes) előtt kalapot emelt a főnök. „Ez a két királyszáma az úszásnak; ezt nem azért mondom, mert magam is ezekben voltam valaha a legjobb. Laci elnyűhetetlen, biztos voltam benne, hogy az érem most sem marad el, csak azt nem tudtam, hol és mennyit szerez. Verrasztó gyönyörűen összerakta magát a riói pokoljárása után.”
Az utóbbi három világverseny nyolc magyar aranya közül hetet szerző Hosszú Katinka értékelése a végére maradt, afféle desszertként. „Ő a zászlóshajónk, az ő eredményessége határozza meg a csapat sikerességét. Vegyesen továbbra is megszoríthatatlan, nincs még egy ember a földön, aki három úszásnemben is éremre lenne képes, és még egyéni csúcsot – ami természetesen országos – is tudott javítani 200 méter háton. Az úszás egyedülálló klasszisa, négy érme önmagáért beszél.”
A kapitány nem említette Gyurta Dánielt, helyette megtesszük mi: a 200 méteres mellúszás olimpiai és háromszoros világbajnoka múltjához – és talán önmagához is – méltatlanul szerepelt. Most úgy néz ki, a riói kudarc nem egyszeri kisiklás volt, ezúttal hajszálra ugyanolyan idővel és helyezéssel (17.) zárt. Régi, eredményes stílusa már szétesett, az új, Nagy József által betanított még csikorog, a vegyes váltó teljesítményén sem lendített, miként korábban éveken át. Ő határozottan a folytatás mellett tört lándzsát, vissza akar térni a csúcsra, pedig – most is ott van. Mármint a sportdiplomáciá-ban, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként.
Talán azon a területen kellene kiteljesednie, mert a medencében már mindent elért. Ott már nem várnak rá meghódítandó magaslatok.