Mit keres egy ereje teljében lévő – 28 éves – támadó az NB I egyik kiesőjelöltjénél, akinek a megvásárlása az élvonal krőzusainak, a bajnoki címért tusakodó csapatoknak is gondot okozna? A válasz a magyar futball (csekély számú) varázslóinak egyikénél, Révész Attila sportigazgatónál keresendő.
– Grozav különös módon került a látókörömbe, őt ugyanis nem ügynökök ajánlották – kezdte Révész. – Mi belső védőt, szélsőt és támadó középpályást kerestünk, és kétszáz név került a számítógépes rendszerünkbe, de Grozav nem volt közöttük. Éppen egy belső védő adatait elemeztem – az illető a Dinamo Bucuresti játékosa volt –, és akkor találkoztam Gheorghe nevével. Tudtam, hogy tavaly november elsején a Csíkszereda elleni kupameccsen ő volt az, aki fölépanenkázta a tizenegyest, amivel kiesett a Dinamo, és azt is tudtam, hogy szerződést bontottak vele, ahogy a francia Teddy Mezague-gal is, akit éppen elemeztem.
Révész pontosan tudta, hogy Grozav nem a Kisvárda szintje, sőt talán úgy általában a magyar NB I-gyel sem kompatibilis.
– Ha azt mondom, hogy Magyarországon jelenleg nincs hozzá fogható futballista, akkor nem túlzok. De mindegy, fejembe vettem, hogy megszerzem. Megtudtam, hogy gyulafehérvári illetőségű, s mivel van egy svájci barátom, aki korábban szponzorálta az Alba Iulia csapatát, rajta keresztül kezdtem el nyomulni. Felkerestem Grozav futballedző nagybátyját, két héten keresztül puhítottam, majd nyitottam egy újabb frontot. Elutaztam Kolozsvárra, a CFR Cluj tulajdonosához, Neluta Vargához, aki előbb felajánlotta, hogy ad három-négy játékost, a bennmaradásunkat segítendő, majd beszállt a Grozav-hadműveletbe.
A „célszemély” akkor csapat nélkül volt, szabadon igazolható, és szülővárosában, Gyulafehérváron végzett egyéni edzéseket.
– Január negyedikén találkoztam először Grozavval, Gyulafehérváron. Azonnal láttam, hogy szerény, rokonszenves fickó, aki tud angolul, de én vittem magammal magyar–román tolmácsot is. Menedzser közvetítése nélkül tárgyaltunk. Én már január 11-én Egyiptomba is el akartam vinni az edzőtáborunkba, de ő szabódott, azt mondta, Törökországból remek ajánlata van. Engem sem kell félteni, rávágtam, hogy legutóbb öthavi pénze bennragadt, amikor eljött a Bursasportól, Kisvárdán ilyesmi nem fog vele megtörténni. Egyiptomba végül nem tudtuk elvinni, de éreztem, hogy puhul. Lelépési díjat, menedzserjutalékot nem kellett fizetnem, csak a javadalmazásában kellett megállapodnunk. Tudtam, hogy a Tyerek Groznijnál havi 90 000 eurót keresett, a Bursaspornál ötvenezret, a Dinamónál pedig húszezret, most is annyit akart. Egy hétig alkudoztunk, végül megegyeztünk. Ne kérdezze, hogy meddig tudtam letornázni az igényeit.
Grozav január 15-én érkezett meg Kisvárdára, Révész akkor még kint volt Egyiptomban a csapattal. Miután a román játékos megszemlélte a létesítményeket, kijelentette, módosítani akar a szerződése feltételein. Révész megijedt, talán meg akarja duplázni a bérigényét, de nem erről volt szó.
– Azt mondta, nemcsak a bajnokság végéig akar maradni, hanem még plusz egy évre aláírna – mosolyog elégedetten Révész. – Beleegyeztem. A szlovák élvonalbeli Nagymihálynak rögtön két gólt rúgott edzőmeccsen. Ahogy a labdához ér, az már kész gyönyör. Ismétlem, nincs még egy ilyen futballista hazánkban. Biztos vagyok benne, hogy benntartja a Kisvárdát. Holnapután Szombathelyen kezdünk, ott győznünk kell, aztán meglátjuk. Grozav elkötelezetten fog küzdeni azért, hogy visszakerüljön a román válogatottba. Egy kicsit „balotellis”, tudni kell kezelni, de én szeretem az ilyen csibészeket.
Ha kettesével gyártja a gólokat, a várdai szurkolók is szeretni fogják.