Minden a Törekvéstől indult. Tíz éve a Corriere dello Sport újságírója megkereste Andreides Gábort és a Törekvés futballklub iránt érdeklődött. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem történész oktatója, a magyar–olasz kapcsolatok szakértője a Törekvés hallatán sztalinista képződményre asszociált, de tévedett. – A Törekvés egy kőbányai vasutas sportklub, amelyet a század elején alapítottak, olyan nagyságokat adott a magyar labdarúgásnak, mint Weisz Árpád és Guttmann Béla. Az olasz újságíró Weisz Árpád munkásságát dolgozta fel, én is akkoriban ástam bele magam a két ország közös futballmúltjába, elképesztő gyöngyszemeket találtam – mondta lapunknak a kiállítás egyik kurátora, Andreides Gábor, aki kollégájával, Szász Györggyel rendezte a tárlatot.
Ha egy nevet kell említeni az Olaszországban alkotott magyar futballisták, edzők közül, a nagy többség a Bolognában és Milánóban hősként tisztelt Weiszt mondja, aki felfedezte az olaszoknak Giuseppe Meazzát, és munkásságával utat nyitott a további honfitársainak. Ma már elképzelhetetlen, mekkora kultusz vette körül Itáliában a magyarokat. „Látni kell, amint vasárnaponként olvadozni kezd a közönség szívét körülvevő jégburok, hogy az elragadtatás pillanatában ezrek és ezrek ünnepeljék a tegnapi ellenségnek ma már dédelgetett gyerekét: a magyar futballistát…” – írta Weisz 1926-ban.
Az olaszok valóban rajongtak értük, nemes egyszerűséggel Futballkirálynak hívták Schäffer Alfrédot, aki némi politikai szerepvállalással a „füle mögött” – a proletárdiktatúra egyik népbiztosa mellett dolgozott – hagyta el az országot, majd a Roma első bajnoki címét szerezte edzőként az 1941–42-es szezonban. A magyaroknak jó dolguk volt, nem is igen akarták hazaengedni őket.
A futball Paganinije, az 1938-as vb ezüstcipőse, Zsengellér Gyula (és a fradista Sárosi György többek között) Rómában alkotott maradandót, ahol éppen akkor egy korábbi MTK-s labdarúgó, Senkey Imre volt a sportigazgató. A másik fővárosi csapat, a Lazio tesztelte később Zsengellér Zsoltot, igaz, tétmeccsen nem játszott a római Sasoknál. Viola József viszont edzette a Laziót. Érdekes eset D’Alberto Domonkos. Édesapja az első világháború előtt Magyarországon telepedett le, ő Maglódon futballozott, onnan kisebb állomásokon keresztül jutott el Rómáig, de honvágy gyötörte, ezért hazatért.
A Róma magyar kedvencei kiállítás megnyitóünnepségén a Római Magyar Akadémia igazgatója, Puskás István méltatta a kiállítást, amely remekül illeszkedik az intézmény életébe: nem csak sporttörténeti installáció, hiszen társadalmi-történeti kontextusban tálalja a futballt. Megmutatja, kik voltak ők, és miért vállaltak munkát Itáliában mindazok, akik egykor Róma kedvencei voltak.