– Ja, először boldog új évet. – Ha nem tudtuk volna, Radoki János első szavai egyből árulkodtak arról, honnan is érkezett. A sajtótájékoztató során végig küzdött a magyar nyelvvel – de ez inkább dicséret, mint kritika.
Mert bár a 46 éves edző Magyarországon, Felcsút szomszédságában, Móron látta meg a napvilágot, de a szülei már egyéves korában Németországba költöztek, ahol egy éttermet vittek. Az sem lenne meglepő, ha teljesen kihullott volna a fejéből ősei nyelve, de mint maga is elárulta, mindig törekedett arra, hogy ápolja a gyökereit.
– Az édesapám sajnos hamar elhunyt, így kevés alkalmam volt magyarul beszélni. Azért is örültem annak, amikor Ulmban egy csapatban futballoztam Bódog Tamással, mert vele javíthattam a magyarnyelv-tudásomat – jegyezte meg.
Ha már Bódog Tamás szóba került, azt se hallgassuk el, ami Dárdainak fényesen bevált – tudniillik a Németországból hozott szemlélet –, az neki nem. Diósgyőrben – ne részletezzük, hogy kinek a hibájából – végső soron kudarcot vallott. Radokin a sor, hogy bizonyítsa, igenis előny itthon a kint szerzett tudás.
Radoki elmesélte, hogy a sorsa már kisgyerekként eldőlt, hiszen az étterem, ahol a szülei dolgoztak, egy futballpálya mellett üzemelt.
– Nem voltam a legjobb játékos, de annál szorgalmasabb – vallott magáról.
Ennek köszönhetően így is sokra vitte, stabil német másodosztályú futballistának számított, s egy idényt, az 1999–2000-est az Ulmmal az első osztályban játszott végig, sőt Bicskei Bertalan kapitánykodása alatt kis híján a válogatottban is bemutatkozott.
– Macedóniában már készültem beállni, amikor a nagy köd miatt a játékvezető lefújta a mérkőzést. Aztán eltörött a lábam, ezért nem lehettem válogatott – elevenítette fel a balszerencsés eseteket. Szóba került a Rostock elleni híres találkozó, amelyet az Ulm hét emberrel fejezett be, többek között Radokit is kiállították.
– Mind a négy piros lap korrekt volt – ismerte el, hozzátéve, ahogy fogyatkoztak, nem estek kétségbe, hanem még többet küzdöttek. Ezt a mentalitást képviseli edzőként is.
– Hajtás, támadás, letámadás a filozófiám. Ehhez sokat kell futni, sprintelni, nemcsak kétszer-háromszor, hanem hússzor-harmincszor egy meccsen – erre számíthatnak a Puskás Akadémia labdarúgói.
Radoki Németországban először utánpótláscsapatoknál dolgozott, majd a másodosztályú Greuther Fürthöt irányította 2013 és 2017 között, ahol két magyar játékosa is volt, Megyeri Balázs és Pintér Ádám. Felcsútra nem ismeretlenül toppant be.
– Két éve, amikor a nagymamám temetésére jöttem haza, két napot eltöltöttem a Puskás Akadémiánál, mert kíváncsi voltam, hogyan zajlik itt a munka. Aztán az ősszel két héten át jártam a magyar pályákat, ismerkedtem a csapatokkal – lám, ez is a munka része.
Akkor még nem sejthette, hogy az új évet a Puskás Akadémia vezetőedzőjeként kezdi meg. Méghozzá erőltetett menetben, hiszen a február 2-i rajton a csapata egyből Székesfehérvárra, a Vidihez látogat, s az első öt fordulóban a tabella első öt helyezettjével játszik.
– A legjobbaktól lehet tanulni, én mindig örülök, ha erős csapatokkal kell játszani – ilyen egyszerűen egészséges önbizalommal várja a rá váró feladatot. Mi pedig kíváncsian azt, hogy mit tud majd megvalósítani az elképzeléseiből.