– A Handballplanet kézilabda-szakportál a nyár legjobb átigazolásának nevezte önt. Hízeleg a hiúságának a dicséret?
– Jó érzés, mindig örül az ember az elismerésnek, főleg akkor, ha elmúlt harmincnyolc éves. Évről évre kiadnak ilyen ranglistákat a szezon előtt, én igazán akkor lennék boldog, ha a szezon végén is emlegetnének. Persze ehhez nyerni kell, lehetőleg mindent és minél hamarabb.
– Nem úgy hangzik, mintha levezetni jött volna Veszprémbe.
– Ha ez lett volna a célom, akkor nem Magyarország felé indulok Szkopjéból. Veszprémben komoly célok vannak, be akarom bizonyítani saját magamnak, hogy még lehet rám számítani.
– Négyszer nyert BL-t, egyszer-egyszer Eb-t és vb-t. Tényleg úgy gondolja, hogy bármit is be kell bizonyítania?
– Persze, Veszprémben új lapot nyitottam, új bekezdés kezdődik az életemben. Higgye el, nem könnyű minden évben magas színvonalon védeni, segíteni a csapatnak. Néha könnyű feljutni a csúcsra, de azok az igazi játékosok, akik ott is tudnak maradni.
– Például a veszprémi csapatkapitány, Nagy László.
– Vagy Carlos Perez: ő évekig húzóember volt Veszprémben, és Katarban sem csak pattogtatta a labdát. Lacika – én így ismertem meg – is lehúzott húsz szezont a BL-ben, de néha már rottyon van. Ennek ellenére csinálja becsülettel a dolgát, le a kalappal előtte. Igazi példakép, remek csapatkapitány. Volt egy időszak, amikor centiken múlott, hogy nem egy csapatban játszunk. Ő a Barcelonában, én a Ciudad Realban voltam, hívtuk, csábítottuk egymást a saját klubunkhoz, de valami miatt sosem jött össze. A pályafutásunk végére viszont végre igen.
– Sokat változott a helyzet, amióta legutóbb Veszprémben védett. Ma már rengeteg a légiós, 2001 és 2004 között kevesebb volt a külföldi.
– Jól mondja. Zlatko Saracevic, Mirza Dzomba, Bozidar Jovic és én vetkőzhettem.
– Vetkőzött?
– Igen, én mindig így mondtam.
– Már értem, hogy korábbi kapuskollégája, Fazekas Nándor miért mondta, hogy Sterbik Árpi az ízes magyar mondataival, szavaival jó hangulatot varázsol a veszprémi öltözőbe.
– Társasági lény vagyok, igyekszem… Tehát az első veszprémi időszakban négyen játszhattunk külföldiek, a többiek magyarok voltak. Mára megváltoztak az arányok, de ez külföldön is teljesen normális. A tavalyi BL-győztes Vardar Szkopjében is alig volt macedón kézilabdázó.
– Még játszott a mostani edzője, Ljubomir Vranjes ellen. Felidézték a régi emlékeket?
– Csak klubszinten találkoztunk a pályán egymás ellen, a világversenyeken elkerültük egymást. Ljubo még mindig jól karbantartja magát, az egyik edzésen szóltam is Gajicnak, amikor beállt közénk az edzőnk, hogy figyeljen oda, mert a mester még mindig tökéletesen védekezik. Nem felejtett el kézilabdázni.
– Edzőként milyen? Tudatosította a csapatban, hogy a BL-győzelem a cél?
– Ezt nem kellett mondania, Veszprémben mindig a legkomolyabb célokért szálltunk harcba. Sűrű a mezőny, nem három-négy, inkább nyolc-tíz csapat esélyes a BL-győzelemre. Rövid távú célokat érdemes kitűznünk, és nem szabad görcsölnünk. Előbb jussunk be a Final Fourba, aztán ráérünk kitalálni, hogyan bosszantsuk fel az ellenfelet a döntőben. A felkészülés alapján bizakodó vagyok: a BL-döntős Nantes-ot legyőztük, majd az elején elkövettünk néhány butaságot a Montpellier ellen, és ha csak egy góllal is, de kikaptunk a Breszttől a legutóbbi felkészülési tornán. De figyelje meg, hogy amik