– Amikor a múlt év végén, illetve tavasszal megtudta, hogy Kozák Danuta és Csipes Tamara is gyermeket vár, egyből azt mondta magának: „Most eljött az én időm”?
– Először arra gondoltam, hogy a lányok abban is hihetetlenül profik, hogy az olimpia utáni évre tudták időzíteni a gyermekvállalást. De aztán, nem tagadom, valóban megfordult a fejemben, hogy az ő kiválásukkal előrébb léphetek, és számolgattam is, hogy vajon hova.
– Tavaly az első olimpiai válogatón Kozák, Csipes, Kárász Anna, Fazekas-Zur Krisztina és Szabó Gabriella mögött – nem akármilyen névsor – lett hatodik. Májusban azzal is kalkulált, hogy megnyeri a rangsorolót?
– Ilyen elszántan még soha sem kezdtem évet, mint az idén, és azon a versenyen nagyon akartam bizonyítani. A felkészülés alatt Kati néni mindvégig biztatott, az utolsó edzésen azonban odaszólt: azért azt ne higgyem, hogy meg tudom nyerni az ötszázat. Ezzel aztán még jobban felpiszkált, és úgy álltam oda, hogy megmutatom, igenis képes vagyok rá.
– Mit tesz a jó pedagógiai érzék, és a múlt hét végén újra megmutatta. Egyébként hogyan találtak egymásra Fábiánné Rozsnyói Katalinnal?
– Két éve tavasszal életemben először végre eljutottam melegvízi edzőtáborba, Abu-Dzabiba, és Kammerer Zoli vitt oda hozzá bemutatni azzal, hogy itt a jövő reménysége. Kati néni szerintem addig azt sem tudta, hogy a világon vagyok, de rácsapott a fenekemre, és megjegyezte, hogy jó alanynak látszom. Még ott a táborban elárultam neki, hogy a fejlődésem érdekében edzőváltást tervezek, ő pedig mondta, hogy majd menjek le hozzá Szolnokra, megnézi a technikámat, és elgondolkozik, hol lenne érdemes folytatnom. Akkor még szó sem esett arról, hogy csatlakozhatok a csoportjához, és én sem éltem bele magam abba, hogy kis ifilányként együtt edzhetek az olimpiai ezüstérmes nagy fiúnégyessel. És különben is tudtam, Kati néni korábban kijelentette, lányokkal soha többet nem foglalkozik. De aztán mégis beállított egy hétre a fiúk mellé, és utána azt mondta, kiérdemeltem, hogy maradhassak. Alig akartam elhinni, hogy éppen miattam megváltoztatja az elhatározását.
– Most viszont már nincsenek ott a fiúk, és a csoport úgy néz ki, hogy ön, Kati néni és a kutyája?
– Gyakorlatilag ez a helyzet, így vagyunk hárman, Picur is ott téblábol minden edzésen. Kati nénivel azonban kettesben is jól működik a munka, remekül kijövünk egymással. Tudom, hogy sokan tartanak tőle, nem is értem, hogy lehet félni egy kedves, aranyos nagyitól!
– Aki azt nyilatkozta, hogy a fiatal Kovács Katalint látja önben, és ez elég nagy dicséret.
– Igen, és még azt is mondta, hogy Janics Natasára is emlékeztetem, legalábbis a parton, mert én is ugyanolyan bolond vagyok.
– Komolyra fordítva: a válogató eredményei alapján a plovdivi Eb-n 500-on egyesben, párosban Vad Ninettával, és négyesben is indulhatna, valamint 1000-en egyesben is. Hogy néz majd ki a programja?
– Szívem szerint az egyes mellé szeretném megkapni a párost is. És persze jó lenne benne lenni a négyesben is. De nem vagyok telhetetlen, a K-1 1000 már sok lenne. Pedig az ezres számokat is szeretem, tavaly, az első felnőtt Európa-bajnokságomon egyesben és párosban is ezüstérmes lettem.
– Most pedig elviszi a fő számot, a K-1 500-at. Aligha várhatjuk el, hogy húszévesen rögtön verje el az egész világot, de kicsit sem nyomasztják az elmúlt évek magyar női eredményei?
– A szegedi világkupán bronzérmes lettem egy olyan mezőnyben, ahol a riói olimpián második dán versenyző mögöttem végzett. Kati nénivel megbeszéltük, hogy lépcsőről lépcsőre haladunk előre, ehhez tartom magam, így aztán egyelőre nem érzek semmiféle terhet. Persze az is igaz, hogy az Eb-ig még van négy hét.