Belgrád, Duisburg, Moszkva, Plovdiv, Poznan, Sevilla, Zágráb és persze Szeged. Kevesen vágnák rá kapásból, mi a közös ezekben az európai városokban. Mindegyik adott már otthont kajak-kenus világversenynek. Ám véletlenül sem állítanánk, hogy elsősorban erről nevezetesek. Racice viszont csakis erről ismert. Kajak-kenu pályát nem szokás a város szívében vagy annak közelében kialakítani – éppen az a varázsa a zágrábi és a belgrádi regattának, a Maty-érhez is öt kilométert kell utazni Szeged központjából –, de hogy a csehek választása miért esett éppen a Prágától ötven kilométerre északra található falura, azt nehéz lenne megindokolni. Talán még a „csehszlovák” gondolkodás jegyében. Persze itt, a közelben folyik az Elba, valószínűleg a folyó egyik holtágát szélesítették ki, ám a környezetéről azon túl, hogy erdős, ligetes, sok egyebet nem mondhatnánk el…
Kajakozásra, kenuzásra viszont tökéletesen alkalmas. Ezt a magyar versenyzőktől tudjuk.
„Nincs előnyös vagy hátrányos rajthely, ez a lényeg. Igazából csak a rajtbírókat nehéz megszokni. Rengeteget kivárnak. Ezért ma azt próbáltuk ki, hogy csak »Set!«-re emeljük fel a lapátot, erre persze hogy belelőttek” – jegyezte meg Tótka Sándor, K–4 500-as egységünk „erőembere”. A fiúk nem is voltak boldogok, hiszen az Európa-bajnok magyar hajó csak másodikként jutott tovább az előfutamából.
A hölgyek viszont egyből a fináléba lapátoltak. Ehhez futamgyőzelem kellett, bár amikor ennek a fontosságáról kérdeztük Takács Tamarát, akkor a vezérevezős így reagált: „Tényleg? Azt hittem, elég az egy–három.”
Persze nem ezért volt érdekes ez a futam. Hanem Medveczky Erika miatt. A 29 évesen bámulatos fejlődést mutató, ebben az évben élete formájában lapátoló, az Európa-bajnokságon aranyérmes kajakos csütörtökön kajak egyes ötszáz méteren kiesett.
A világbajnokságok történetében magyar induló nélkül még nem rendezték meg eme verseny döntőjét. Medveczky Erika szó szerint gyengélkedett. Szerda éjszaka gyomorrontás miatt belázasodott, nem tudott aludni, s sajnos kajakozni sem a saját szintjén. Pénteken szerencsére már mosolyogva szállt ki a négyesből.
„Hatottak a gyógyszerek, aludtam tizenkét órát, mára rendbe jöttem. Fáj az elszalasztott egyes, de az ezer páros és a négyes kárpótlást adhat. A céljaim úgyis a vb-nél messzebbre mutatnak. Olimpiai bajnok akarok lenni” – jelentette ki. Egyenes beszéd. Magyar kajak-kenustól ezt várja el az ember.
Mégsem zártuk derűsen a pénteki versenyeket, újabb emberünk robbant le. Kopasz Bálint délelőtt még magabiztosan nyerte meg az előfutamát ötszázon, délután viszont már az is kérdéses volt, egyáltalán rajthoz áll-e. A hajótároló bakról lecsúszott a kajakja, el akarta kapni, de közben kificamította a hüvelykujját. Nehéz erre szavakat találni. Az elődöntőben negyedikként kiesett, ennél is nagyobb baj, hogy a mai ezres döntőről is hiányozhat.
Rá is ráférne a csodaszerű gyógyulás.