Egyik veszteség a másik után. Kezdődött Jelena Milovanoviccsal, aki közölte az év legsikeresebb magyar kosárlabda-csapata vezetőivel – a Sopron második lett a legrangosabb nemzetközi kupában, az Euroligában –, hogy legkevesebb egy évig felhagy a játékkal, mert anyai örömök elé néz.
Aztán kiderült, az amerikai center, Alaina Coates nem úgy értelmezte a szerződését, ahogyan a klubvezetés, ezért kettejük útja elvált, végül kiderült, a szerb Tina Jovanovics lábát műteni kell. Török Zoltán ügyvezető nemigen kesergett a csapások alatt, kerített a játékospiacról két klasszist. Az egyik a svéd Amanda Zahui, a legutóbbi Euroliga-sorozat harmadik legjobb pontszerzője, a másik pedig a kétszeres világbajnok amerikai Candice Dupree.
Rajtuk kívül érkezett még a horvát Iva Cuzic-Sliskovic is, aki Jovanovics felépüléséig marad. A bajnoki címvédő kerete tehát roppant erős maradt, a korábbi légiósok mellett pedig több szerep juthat a magyaroknak, különösen az utóbbi évben sokat fejlődött centernek, Határ Bernadettnek.
A Sopron továbbra is első számú esélyese az aranyéremnek, ám vélhetően nehezebb dolga lesz, mint eddig volt, és eggyel nőtt a kihívóinak is a száma. A Szekszárd, a legutóbbi két kiírás ezüstérmese, megtartotta fiatal és roppant tehetséges magyar játékosai mellett Erica McCallt, és olyan légiósokat szerződtetett, mint a szerb Nevena Jovanovics, az ausztrál Abbey Bishop és a svéd Frida Eldenbrink – ők valamennyien tekintélyes játékosok Európában.
A csapat két hét múlva játszik selejtezőt az Euroligáért – a Sopron alanyi jogon tagja a mezőnynek –, ha bejut, a kétfrontos harc hatással lehet a bajnoki szereplésére. Az új kihívó az alaposan átalakult Győr, ahonnan válogatott játékosok távoztak, ám a visszatérő Raksányi Krisztinával, a Szekszárdról érkező Krnjics Szarával, a két amerikaival, Lexie Brownnal és Reshanda Gray-jel erősebb lett a keret az előző évinél.
Nagy meglepetés lenne, ha a három említett klub közül valamelyik nem kerülne be a rájátszásban a legjobb négy közé, a maradék negyedik helyért pedig egyenlő eséllyel szállhat harcba a PEAC-Pécs, a Zalaegerszeg és a DVTK.
A férfiaknál jóval nehezebb bármit is megjósolni. A szakág nem tartozik Európa élvonalába, ezért zömmel ismeretlen légiósok érkeznek évről évre – különösen igaz ez az amerikaiakra –, és csak menet közben derül ki, a klubok jó döntéseket hoztak-e, amikor szerződtették őket. Ezért többségüket felesleges név szerint felsorolni, hiszen ez egyelőre nem ad támpontot az esélylatolgatáshoz.
Érvényes ez a címvédő Szolnokra is, amely elveszítette a Novgorodba igazolt Kendrick Perryt, de megtartotta a csapat magját, amelyhez csatlakozott a válogatott Benke Szilárd. Hazai szinten a keret nagyon erős, minden adott az újabb aranyéremhez.
A legutóbbi két bajnokság ezüstérmese, a Falco két magyar válogatott, Perl Zoltán és Darren Govens nélkül rajtol, mindketten külföldre szerződtek. Eddig a szombathelyi volt a legjobb támadócsapat; az új edző, a szlovén Gasper Okorn inkább a védekezésre helyezi a hangsúlyt, kérdés, a váltás mit hozhat a konyhára eredményességben. Kivételesen itt érdemes megemlíteni az amerikai Evan Bruisma érkezését, aki eddig a holland bajnok és kupagyőztes Groningent erősítette, és az előző idényben a FIBA Európa-kupa-sorozat legjobb erőcsatárának választották.
Az Alba Fehérvártól külföldre ment Keller Ákos, ami komoly veszteség, és a klub kicserélte az összes légiósát. Az öt új amerikai közül négy először próbál szerencsét Európában – lehetetlen megmondani, hogy a fiatal, teljesen átalakult keret mire lesz képes. Ugyanez igaz a Körmendre is, amely szintén szélnek eresztette korábbi külföldi játékosait, és újakat hozott helyettük.
Ezt a négy csapatot kiálthatjuk ki éremesélyesnek, de az biztos, hogy egyikük sem mehet biztosra, mögöttük erősödött a PVSK, a Paks, a ZTE és a Kecskemét is. A mezőnyben találhatunk egy abszolút újoncot: a Tehetséges Fiatalok néven szereplő csapat még nem szerepelt az élvonalban, a célja pedig nem lehet más, mint a bennmaradás.