Aki nyert már tizenhatszor, attól hajlamosak vagyunk elvárni az újabb sikereket, amelyeket persze nem adnak ingyen. Csay Renáta idei teljesítményének az értékét éppen az adja meg, hogy tavaly kétszeresen hazai pályán, Győrben nem tudott duplázni. A mostani két arannyal nem csupán befogta, el is hagyta a korábbi kiváló kenust, a szövetség szakmai igazgatóját, Csabai Edvint.
– Örülök, hogy én lettem a legsikeresebb maratoni versenyző, de ettől még az összes eddig aranyérmem ugyanolyan fontos – mondta a 39 éves kiválóság, aki tavaly már célozgatott arra, közeleg az idő, amikor végleg leteszi a lapátot, a vb után most mégis azt mondta, addig kajakozik, amíg csak bírja és sikeres. Csak arra az engedményre hajlandó, hogy sík vízen, az ott hosszú távnak számító öt kilométeren már nem indul.
Kövér Márton ezt a döntést már rég meghozta, s az olimpiára tekintettel sem csábult el. – Mára lényegében teljesen elkülönült a két műfaj, ennek ékes példájaként nem találkoztam riói olimpikonokkal, sem magyarokkal, sem más nemzetbeliekkel Brandenburgban.
Végtére ez így helyes. Mi nem vagyunk elég gyorsak, ők viszont a maratoni körülményeket, a nagy hullámokat nem bírják – mondta érdeklődésünkre az immár hétszeres világbajnok. Aki egyesben esélyeshez méltó, magabiztos győzelmet aratott, párosban viszont nagyon meg kell szenvedni a társával, Dóczé Ádámmal a címvédésért.
– Ádám lába hetekig gipszben volt, először a vb-n vállalta a futást, ezért úgy készültünk, már az szép eredmény, ha felférünk a dobogóra. Ráadásul a rajtunkat elszúrtuk, szakzsargonnal élve kifordítottak bennünket, azaz keresztbe álltunk, s telement a hajónk vízzel. Félperces hátrányban eredtünk az élmezőny után, az első két körben (a 26,2 km-es táv hét nagy és egy kis körből állt – a szerk.) ebből semmit sem tudtunk lefaragni, azzal bajlódtam, hogy kipumpáljam a vizet a kenuból. Már éppen kezdtünk beletörődni a sorsunkba, amikor az élen állók is hibáztak, s egyre feljebb jöttünk. Az utolsó fordítónál már csak ketten voltunk elöl a spanyolokkal, s még csak hajtanunk sem kellett, hogy megelőzzük őket, egy nagy hullám alaposan kidobta őket – elevenítette fel a futamot.
Tavaly, a tévéközvetítésnek hála, sokan megismerhették Csay Renátát, Kövér Mártont és a maratoni kajak-kenut, amelynek az olimpiai program átalakításával még jobban megnő a rangja. Hasonlít a nyílt vízi úszáshoz, ám annál követhetőbb és izgalmasabb. Kár, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban ez – egyelőre – senkinek nem szúr szemet.