Budapest, napsütés, 23 fok. Athén, naplemente, 23 fok. A körülményeken semmi sem múlhat. Azzal együtt sem, hogy a két gyorsjelentés között eltelt két óra, és itt, a görög fővárosban estére is alig érzékelhetően hűl le a levegő, nap közben pedig még nyugodtan meg lehet mártózni a levegőhöz hasonlóan 23 fokos tengerben – ugyanez a magyar tengerben már vakmerőség lenne. Elviselhető az élet errefelé…
De nem pihenni érkeztünk az utószezonban, élvezni a vénasszonyok nyarát, hanem futballmérkőzésre. Az a minimum, hogy a tudósító így érezzen, de a szurkolók sem tévesztik szem elől az alapcélt. Amint landolt a gép az Elefthériosz Venizélosz reptéren, egyből megkezdték a hangolást: „Ria, ria, Hungária!” csatakiáltás rázta meg az Airbust.
A görög drukkerek a friss hírek szerint nem ennyire lelkesek. A szövetség és a klubok afférjában inkább az utóbbiak mellé állnak, és a mai meccs sem hozza őket lázba. Taxisofőrömnek – aki persze fejből vágta az Athénban megfordult magyar hírességeket Puskástól Esterházyn át Détáriig – fogalma sem volt arról, hogy ma mérkőzés lesz holmi Nemzetek Ligájában.
A görög kollégák szerint elővételben alig fogytak a jegyek – ez nem véletlen, hiszen csupán másodszor szerepel itt a görög válogatott, a szurkolók szerint az olimpiai stadion a futópályájával különben sem futballra termett. Igazuk lehet. Ami minket illet, atlétikára is csupán mérsékelten. Tizennégy éve azt hittük, két aranyéremmel gazdagodunk itt Annus Adrián és Fazekas Róbert révén, aztán olimpiatörténetünk talán legnagyobb botránya kerekedett belőle. Nehéz feledni…
A magyar válogatottnak persze sem ezzel, sem a görögök bajával nem kell törődnie. Marco Rossi igyekszik levenni a terhet a játékosok válláról.
– Senkitől sem kell félnünk, az a lényeg, hogy felszabadultan lépjünk pályára, ha erre képesek vagyunk, boldogok lehetünk – ismételte meg a szövetségi kapitány Athénban azt, amit Budapesten az indulás előtt is elmondott.
S hogy mire alapozza a kapitány a derűlátást?
– A játékosok most már sokkal jobban értik, mit akarok látni tőlük a pályán. Bár az idő sosem elég, lépésről lépésre fejlődünk taktikailag, gyakoroljuk a védekezést és a támadást is. Nem panaszkodhatok, a fiúk követik az utasításaimat, és ha valami mégis rosszul sülne el, az az én felelősségem lesz. Azt várom a fiúktól, hogy jó hozzáállással jó meccset játsszanak – tette hozzá.
Persze a kapitánynak minden oka megvan a derűlátásra, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy egy hónapja 2-1-re megvertük a görögöket. Úgy tartja a mondás: győztes csapaton ne változtass! Rossi most mégis eltér ettől. Ha már Willi Orban úgy döntött, hogy játszik a magyar válogatottban, akkor helyet kell neki szorítani a kezdő tizenegyben; a kapitányt különben is rögtön az első pillanatban meggyőzte a Leipzig középhátvédjének a kisugárzása, ahogy ő fogalmazott: érezhető Willi Orban jelenléte, karizmája a pályán.
A másik nyitott kérdés az, hogy Lovrencsics vagy Bese legyen-e a jobbhátvéd. Ezek ismeretében ma a következőképpen állhat fel a magyar válogatott: Gulácsi – Lovrencsics (Bese), Orban, Kádár, Fiola – Kleinheisler, Nagy, Kovács – Varga, Szalai, Sallai.
Szurkolóik passzivitása dacára talán a görögöknek lesz fontosabb a ma esti találkozó. Amennyiben nem nyernének, könnyen lehet, hogy hétfőn már nem Michael Skibbe dirigálja a finnek ellen a csapatukat. Ettől még persze a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül, szép csöndben begyűjthetnénk a három pontot. Ha már előzetesen hidegen hagyjuk a görögöket, legalább utólag forrósítsuk fel az itteni hangulatot!