Meccset már veszítettünk, de bankettet még soha – Németh Andrástól és ferencvárosi edzősködése idejéből származik e szállóige, de mintha a veszprémiek BL-fellépéseire szabták volna. A bakonyi drukkerek ugyanis 2014-es, első felbukkanásuk óta uralják Kölnben a dóm környékét, a Rajna partját – helyi sör-, azaz Kölsch-fogyasztásuk a vérprofi vendéglátókat is lenyűgözte –, de elsősorban a Lanxess Arénát, és idén még nyomasztóbb, harsányabb fölény várható, mert ezúttal először nincs német gárda a négyes elitben.
A mérkőzéseket és a BL-trófeát persze nem torokkal, hanem kézzel, lábbal, fejjel kellene megnyerni. Tavaly már majdnem sikerült, a 46. percre elért kilencgólos vezetés után, infarktusos hajrában és büntetőpárbajban végül a lengyel Kielce csikarta ki a győzelmet. Az az esély már nem tér vissza, és nemcsak azért nem, mert Nagy Lászlóék a második félidő derekán többé nem fognak Kölnben kilenc góllal vezetni, hanem azért sem, mert egy év alatt erősödtek a vetélytársak: magához tért a Barcelona, összeért a Vardar Szkopje és a Paris Saint-Germain. Főként a mai rivális. Az előző három elődöntőt monoton a Kiellel vívták a mieink, most azonban csak egy kieli edzővel kell megütközniük. A PSG-t ugyanis a nyugati karrierjét az északnémet kikötővárosban megalapozó Zvonimir Serdarusic irányítja; vagy inkább hangolja össze, mert az időkéréseknél például áll a kispadnál, bele se szól a megasztárok haditanácsába. Ő már nem játssza túl a szerepét, és igaza is van – mit mondana a meccs hevében a két Karabaticnak, Mikkel Hansennek, Abalónak, Remilinek, Gensheimernek?
A gépezet működik, ezt a Telekom Veszprém a csoportkörben kétszer is a saját testén tapasztalhatta, itthon 29-28-as, idegenben 28-24-es vereség formájában. A 2014-es és a 2015-ös negyeddöntő négy meccséből bezzeg egyet sem nyertek a párizsiak, egyetlen döntetlent csíptek el három magyar siker mellett. A tendencia tehát látható, de egy összecsapás erejéig, leginkább ma délutánra mindenképpen megfordítható. Idén, a négy közé kerülésért épp a Mol-Pick Szeged tett hősies, de elvetélt kísérletet a papírforma felborítására – a veszprémieket persze nem arra buzdítjuk, hogy a szegediekért vegyenek elégtételt.
Elég, ha önmagukért, emelkedett esetben szurkolóikért, a magyar kézilabdáért is hajtanak, Mikler Roland kapus mindenesetre így adta ki a jelszót: „Érezzük, milyen szakaszába értünk a szezonnak. Nincs hova tartalékolni, nincs min gondolkodni. Százhúsz százalékot kell adnia mindenkinek magából.” Nagy László hasonló eltökéltséggel üzeni: „Elődöntőbeli ellenfelünk támadó potenciálja kiemelkedő, míg a mi erősségünk a védekezésünk. Kulcsjátékosaink harcedzett veteránok, akik ismerik az ilyen sorsdöntő meccsek atmoszféráját, és nyomás alatt is jól teljesítenek. Mind együtt vagyunk és elszántak, hogy végre felemelhessük azt a trófeát, amit ez a klub olyannyira megérdemel.”
Legutóbb, pontosabban egyetlenegyszer 1982-ben esett meg, hogy kézilabdában a férfi és a női BEK-et – a BL elődjét – is magyar csapat nyerte, az viszont még soha, hogy ugyanazon a tavaszon vízilabdában is a miénk legyen a legrangosabb európai klubtrófea. 2017-ben a győri kézis lányok és a szolnoki pólós fiúk már megágyaztak egy sohasem volt mesterhármasnak; úgyhogy itt az alkalom.
Program. Szombat, elődöntők: Telekom Veszprém–Paris SG 15.15, Barcelona–Vardar Szkopje 18.00. Vasárnap: bronzmérkőzés 15.15, döntő 18.00.