A vegytiszta bajnokságban a csapatok oda-visszavágós körmérkőzést játszanak egymással, így a hazai és az idegenbeli találkozók száma minden klubnál ugyanannyi, és meg is egyezik egymással, a párharcok is egy otthon, egy idegenben szisztéma szerint zajlanak. Ehhez képest az NB I 2015/16-os kiírásában három kört és 33 meccset teljesítettek a klubok, így az egymás elleni pályaválasztások is 2:1, illetve 1:2 arányban alakultak. Nem tudni, mennyi múlott ezen, ám az tény, hogy 17-szer futballozhatott saját stadionjában az 1., a 2., a 3., a 4., a 6. és a 8. helyezett, 16-szor az 5., a 7., a 9., a 10., a 11. és a 12. A két számsor elég jelentős szórást mutat.
Másrészt az is igaz, hogy éppen a fentiekből adódóan az azonos szinten szereplők és végzettek között legalább nem ez döntött.
A címvédő Videoton úgy ért be másodikként, hogy utolsó öt mérkőzését megnyerte, gólt sem kapott, skalpjai között volt a Ferencváros, a Debrecen és az MTK, utóbbi 5-0-lal – Horváth Ferenc vezetőedzőnek azonban tegnap nem hosszabbították meg a szerződését. Az MTK bezzeg három vereséggel és 0-7-tel, hanyatt esve „hajrázott”, csupán azt írhatjuk paradox módon a javára, hogy a 31. és a 33. fordulóban legalább mindkét kiesőjelölttől kikapott. Az Újpest végiglibikókázta a szezont: az 1–6. fordulóban veretlen, a 7–12. között nyeretlen, a 13–22. periódusban ismét veretlen maradt, utolsó nyolc fellépésén aztán csupán egyszer győzött. Vignjevics tréner valamiért mégis a szilárdság egyik jelképévé vált napjaink magyar futballközegében.
A Ferencváros mindenütt tarolt, de érdekesség, hogy mögötte a hazai tabellán 2. a Videoton, 3. az MTK, 4. a Debrecen és csupán 8. az Újpest, míg idegenben 2. a Haladás, 3. a Debrecen, 4. az Újpest, és csak 6. a Fehérvár. Az alsó fertályban otthon Puskás, Vasas, Békéscsaba volt a sorrend, vendégként viszont a Vasas a 7., a Békéscsaba a 9., míg a Puskás az utolsó helyen zárt. Az egymás elleni hármas körben mindegyikük háromszor játszott otthon és háromszor idegenben, a Vasas és a ’Csaba 10, a Puskás ellenben mindössze 6 ponttal jött ki ebből az összevetésből.
A kiesett Puskás Akadémiát a miniszterelnökkel azonosító politikai fórumok kaján kárörömmel vették tudomásul a felcsúti búcsút, de az sem kizárt, hogy titokban bosszankodtak is, hisz hosszú időre muníciót szolgáltatott volna számukra, ha végül a Békéscsaba mellett a Vasas süllyed vissza a másodvonalba. Ha viszont a Nyíregyháza jogerősen „áldozattá válik”, és vissza kell helyezni az NB I-be, a szövetségi vezérkar nem akármilyen csapdahelyzetbe kerül: vagy 13 csapatos mezőnyt indít, vagy 14-eset, és megideologizálja, hogy miért nem a jobbik kiesőt tartja bent; mert ha visszahozná a Puskás Akadémiát – bár sportszakmai szempontból az lenne a logikus –, az nagyobb felzúdulást keltene, mint a Horváth A., Sándor M., Pukli „belső hármas” bármely akciója.
Úgyhogy maradjunk a futball pályán űzött verziójánál. Szombaton az FTC–Újpest kupadöntő zárja az idényt. Bármily hihetetlen is, legutóbb 1933-ban volt ez az MK-finálé párosítása, akkor a Fradi úgy tarolt 11-1-re, hogy a bajnokságot az Újpest nyerte. A lilák bravúrja tehát nincs kizárva – ellentétben a csapatukkal az európai porondról. Így pedig, történjék bármi, a BL-ben az FTC, az Európa-ligában a Videoton, a Debrecen és az MTK képviseli színeinket.
De előbb még a franciaországi Eb-n a magyar válogatott. Ezért legalább addig olyan „futballbékét” kellene kötnünk, mint az ókori olimpiák idején Görögországban. Ugyanazért: hogy ne „kaszaboljuk le” a versenyzőket útközben, már a hivatalos küzdelem előtt.
Díjazottak
Az FTC tarolt az MLSZ díjátadóján, a RangAdó gálán. A díjazottak: Az NB I legjobb játékosa: Gera Zoltán; az NB I legjobb edzője: Thomas Doll; az NB I legjobb játékvezetője: Kassai Viktor; az év férfi felfedezettje: Nagy Ádám; a legsportszerűbb csapat: DVSC; a gólkirály: Böde Dániel.