Mifelénk négyévente jellemzően a július, augusztus az a hónap, amikor a televízió-készülékek előtt összegyűlik a nemzet apraja-nagyja, kicsiktől a szépkorúakig, hogy kiszurkolják az újabb és újabb magyar sportsikereket az éppen aktuális nyári olimpián.
A téli sportágakat, a téli olimpiákat messze nem övezte a nyáriakhoz hasonló érdeklődés, lelkesedés, ami talán azzal is magyarázható, hogy olimpiai bajnokságaink kivétel nélkül nyáron születtek.
Eddig.
Ezen a borús, hideg, téli kora délutánon, 2018. február 22-én – nem túlzás – új időszámítás kezdődött a magyar sportban.
A phjongcsangi játékokat megelőzően csak titkon reménykedtünk abban, hogy a Regőczy, Sallai jégtánckettős Lake Placid-i ezüstje után 38 évvel ismét lesz magyar téli ötkarikás dobogós helyezés. Abban, hogy netán aranyat is hazahoznak Dél-Koreából a téli sportágak magyar képviselői, tényleg csak a legfanatikusabbak bízhattak.
Ténylegesen egyetlen sportágra korlátozódtak reményeink. Az olimpia egyik legfiatalabb sportágára, a hivatalosan csupán 1992 óta műsoron lévő rövidpályás gyorskorcsolyára, ha úgy tetszik a Short Trackre.
A Liu testvérekben nagyon bíztunk és nem is kellett csalódnunk, hiszen Sándor már az első hétvégén hozott egy pontszerző helyezést, míg a hölgyek váltója negyedik lett, tehát az utolsó versenynap előtt is voltak már szép magyar eredmények.
Ezen a pénteken Liu Shaolin Sándor jött elő egy újabb – ötödik – helyezéssel és a végére maradt még a bravúrral fináléba kerülő férfiváltónk esélye 5000 méteren.
Az élet pedig – mint tudjuk – a legnagyobb rendező.
A zárófutam olyan sportélményben részesített minket magyarokat, amit tényleg nagyon nehéz szavakkal leírni – ahogy mondani szokás, ezt látni, megélni kellett!
Előbb kiesett a házigazda koreai váltó, vagyis elvben az érem már ekkor biztos volt, ám srácaink mentek tovább, a fényesebb medáliáért.
Mit mentek, hatalmasat küzdve, előbb a kanadaiakat, majd a kínaiakat – egyik sem Magyarország méretű nemzet, pláne nem a téli sportokban – is megelőzték. Azt a pillanatot, amikor első helyen korcsolyáztak a célba, aki látta, sosem feledi!
Eufória a köbön, megszületett a téli olimpiák történetének első magyar aranyérme Phjongcsangban, egészen pontosan a Gangnung Arénában, ezen a bizonyos már említett napon, 2018. február 22-én!
Az eddig sokszor tényleg mostohagyermekként kezelt téli sportágaink végleg édesekké váltak.
Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba nevét mostantól – szó szerint – aranybetűkkel írjuk a magyar sporttörténelem annalesébe.
Az ember keresi a szavakat és igazából csak ennyi jut eszébe: KÖSZÖNJÜK!