Az előzetes kalkulációk szerint a magyar küldöttség (maradunk mindig a mi helyi időnknél) 2 óra 37 perckor vonul be a Maracana Stadionba, a földkerekség egyik legpatinásabb futballarénájába, zászlónkat London kardvívó bajnoka, Szilágyi Áron viszi. Éjjel megérkezik Rióba Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Simicskó István honvédelmi miniszter és Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára is, a közvetlen járattal utazott tizenöt olimpikon is, köztük a férfi-párbajtőrcsapat, hét atléta és három cselgáncsozó.
Az úszók persze javában a helyszínen készülnek, hiszen a szokásos menetrendnek megfelelően már ma megkezdik versenyeiket. Számunkra nem is akármilyen szereposztásban, az első napi négy döntő egyikét ugyanis női 400 vegyesen rendezik. Hosszú Katinka itt a közvélekedés szerint vb-címvédőként abszolút favorit, de biztosra természetesen nem mehet. Ne feledjük, négy éve Londonban ugyanebben a számban féltávnál még vezetett, de végül a dobogóról is lemaradt – negyedikként zárt –, a győztes, a 16 éves kínai Je Si-ven ellenben döbbenetes, 4:28.43-as világcsúcsot úszott, az utolsó százon, gyorson jobb eredményt ért el, mint a férfi 400 vegyesen első Ryan Lochte. „Katka” tehát első olimpiai érméért küzd – reményeink szerint persze aranyért –, de szintén 400 vegyesen Verrasztó Dávid is sokra juthat mint tavalyi vb-ezüst- és idei Eb-aranyérmes. A 2012-ben 200 mellen bajnok Gyurta Dániel is vízbe csobban, igaz, 100 mellen, ami inkább erőfelmérőnek számít.
Szárazföldi esélyeink is szerteágazóak, már rögtön a nyitányon. A cselgáncsozó Csernoviczki Éva Londonban az első magyar érmet csípte el, egy bronzot, Rióban elsőként bemutatkozó vívónk, a párbajtőröző Szász Emese ellenben négy esztendeje már nyitómeccsén kikapott, s most mindenképpen javítani szeretne. Nem ígérkezik könnyűnek, mert a 16 közé jutásért a 2013-as budapesti vb-győztes észt Julija Beljajevába akad bele.
A sportlövőknél két aranyérmet is kiosztanak az első teljes versenynapon, magyar részről légpuskában Miskolczi Julianna, légpisztolyban pedig Tátrai Miklós áll lőállásba, holnap pedig női légpisztolyban Egri Viktória és Tobai-Sike Renáta. Asztaliteniszben, teniszben – Babos Tímea egyesben és párosban is –, evezésben, tornában is érdekeltek leszünk, utóbbiban ráadásul lólengésben, de nem a szám címvédője, a Rióról sajnálatosan lemaradt Berki Krisztián, hanem Hidvégi Vid jóvoltából.
Számunkra azonban egy helyi idő szerint „hajnali” esemény garantál még tömény izgalmakat: ma magyar–szerb összecsapással rajtol a férfi-vízilabdatorna. E párosítás köré szinte legendárium szövődött a harmadik évezredben, a mieink ugyanis 2000-ben Sydney-ben és 2004-ben Athénban is infarktusos meccsen gyűrték le 8-7-re a délszlávokat; előbb az elődöntőben, utóbb a fináléban. Azóta viszont sokkal inkább a jelenleg is vb- és Eb-címvédő szomszéd felé billen a mérleg nyelve. A magyarok a szerbek mellett a házigazda brazilokkal, a görögökkel, az ausztrálokkal és a japánokkal alkotnak egy hatost, és természetesen nem az a kérdés, bejutnak-e a negyeddöntőbe, hanem az, hányadikként. Ha a szerbekkel együtt az első és a második helyen, akkor a döntőig – vagy a bronzderbiig – nem találkozhatnak velük ismét. Ezért igazán érdemes hajtani, hisz egyszer, majd a jövő hét második felében érdeklődve figyelnénk egy szerb–montenegrói elődöntőt.
Benedek Tibor szövetségi kapitány ennyire még nem néz, nem is nézhet előre, a következőket mondta: „Nem tűztem ki célul a csoportelsőséget, hanem azt, hogy mérkőzésről mérkőzésre jobban játsszunk, egységesebbek legyünk, ugyanis az utolsó három összecsapás az, ami majd végül eldönti a végeredményt.”
Azért persze nem ártana az első hármat is megnyerni.