A pénteki 3-2-es kudarc tanulságait könnyen összefoglalhatjuk néhány pontban.
1. Vészesen leszűkült a válogatottban számításba vehető játékosok köre. A védelemből különböző okok miatt hiányzó három alapembert (Guzmics, Kádár, Korhut) nagyon nehéz pótolni, Leekens ráadásul alaposan mellényúlt azzal, hogy három jobbhátvédet (Bese, Botka, Fiola) állított a kezdőbe.
2. A középpályán nincs olyan ember, aki tartást adna a csapatnak, csak véletlenszerűen remélhetünk jó teljesítményt bárkitől is.
3. Vannak nemzetközileg is jegyzett csatáraink, ezért különösen elfogadhatatlan az a hozzáállás, ahogy Ugrai, az elmúlt esztendő felfedezettje játszott.
4. A 2016-os Eb már a régmúlt, a magyar futball megítélése ismét mélypontra zuhant. Úgy kell kísérletezni, hogy a maradék presztízs ne erodálódjon tovább.
Georges Leekens persze mindent nem tárhat a nyilvánosság elé, de a mérkőzés utáni nyilatkozatában a tévedését is beismerte. „Az első tizenöt percben aludtunk. Három ajándék gólt adtunk az ellenfélnek. A második félidőben a cseréknek köszönhetően jobbak voltunk, ugyanakkor nem vagyok elégedett. Nemzetközi szinten a hibákért keményen megfizetünk. Sok játékosunk nagyon odatette magát, például Dzsudzsák Balázs is. Az első perctől hajtanunk kell, nem szabad karácsonyi ajándékokat osztogatnunk.”
Dzsudzsák személye és játéka megosztja az embereket, van, aki szerint kihagyhatatlan, mások szerint eljárt felette az idő. Az azonban vitathatatlan, hogy ő legalább átérzi, mit jelent egy-egy ilyen kudarc. „Az elkövetkező napokban megint megkapjuk majd a magunkét – vágott bele a mondandójába a vegyes zónában.
– Teljesen jogosan, teszem hozzá. Azt hiszem, elfogyott a szurkolók türelme, úgyhogy kedden talán az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk. Nyilván annyival el lehetne intézni, hogy ez barátságos meccs volt. De hát mindig ezt mondjuk, Luxemburgban is ezt mondtuk. Jó lenne, ha egyszer már nem tanulni kellene, hanem lehozni úgy a meccset, ahogy válogatottszinten elvárható.”
Pontosan így van. A skótok ellen egyszerre kellene forró szívvel és hideg fejjel játszani. Hogy utóbbira miért van szükség, azt a legpontosabban Bálint László foglalta össze a Nemzeti Sport érdeklődésére. „Jelenleg úgy néz ki, hogy az első elképzelése nem működött, nem volt sikeres, de biztos vagyok benne, hogy képes változtatni – vágott bele Leekens értékelésébe a hetvenhatszoros válogatott játékos, aki személyesen is ismeri a belga szakembert.
– A pénteki eredmény természetesen mindenkinek csalódás, ám a cél az, hogy fejlődjön és összerázódjon a csapat. Leekens még ismerkedik a játékosokkal, és gyűjti a tapasztalatokat. Ettől függetlenül a futballisták túl sokat hibáztak, főleg hátul. Elképzelhetőnek tartom, hogy sokan most kiesnek majd a kapitány kegyeiből, de ők magukra vessenek, megkapták a lehetőséget, és nem éltek vele. Természetesen a nézőknek roppant nehéz megmagyarázni ilyenkor, hogy ez még a kísérletezési fázis, mert ők azonnali eredményt akarnak, azért vettek jegyet a mérkőzésre, hogy magyar győzelmet lássanak.”
Innen folytatjuk holnap a skótok ellen. A keddi tizenegyhez képest várhatóan legalább négy-öt poszton új emberekkel.