Az olasz maestróval sokat beszélgettünk a kerethirdetés előtt, s eközben megosztotta velünk legbenső gondolatait, adott esetben kétségeit is. „A tallinni 3-3 után eleinte csak csalódott voltam, de ahogy teltek, múltak a napok, egyre dühösebb lettem – mondta.
– A technikai vagy taktikai hibáknak, ha nem is örülök, de el tudom fogadni, mert benne vannak a futballban. Az ellenben megbocsáthatatlan, ha a játékos hozzáállása nem megfelelő. Senkitől sem tudom megkövetelni, hogy világklasszis szinten futballozzon, de a makulátlan hozzáállást igenis elvárom.
És ha ez hibádzik, akkor az illetőnek ezért vállalnia kell a felelősséget, én pedig meghozok bizonyos döntéseket, mert tisztelem a fegyelmezett játékosok munkáját, tisztelem a szövetséget, és mindenekfelett tisztelem Magyarországot.
És ezt nem azért mondom, hogy népszerűbb legyek, mert őszintén szólva ebben az esetben nem érdekel a szurkolók véleménye. Mindezt azért mondom, mert ezt így is gondolom.
Aki ismer engem, az tudja, mennyire tisztelem ezt az országot. Számomra három csapat létezik: az első a Torino, amelynek szeretete családi örökség, a második a Honvéd, a harmadik pedig a magyar nemzeti válogatott, sorrendiség nélkül. A játékosaimnak küzdeniük kell mindhalálig, s ha ezt nem teszi meg az illető, akkor elköszönök tőle.”
Rossi nem akarta megnevezni a tallinni vétkeseket, ami talán az ő helyzetében érthető stratégia. „A keret legközelebb november 11-én, vasárnap találkozik, s amikor együtt lesz a csapat, beszélek ezzel a két játékossal, de nem négyszemközt, hanem az egész csapat előtt. Kapnak még egy lehetőséget, de csak egyet.”
A szövetségi kapitány a két hazai mérkőzés előtt – amelyeknek már csak a C divízióban maradás szempontjából van tétje – nem győzte hangsúlyozni, mennyire fontosak ezek. „Ha törik, ha szakad, hat pontot kell szereznünk. Fontos a két győzelem a játékosok önbizalmának helyreállítása miatt, és azért is, hogy a szurkolóknak a csapatba vetett bizalma ne inogjon meg.”
Rossi szót ejtett a keretben történt változásokról is.
„Sokan azt hitték, személyes ellenérzéseket táplálok Dzsudzsák Balázzsal szemben, de erről szó sem volt. Egyszerűen annyi történt, hogy a válogatott csapatkapitánya nem felelt meg a kerettagság kritériumainak, hiszen sokáig nem volt csapata, majd nem játszott rendszeresen az al-Ittihadban. Az utóbbi három bajnoki fordulóban azonban játszott, gólt is rúgott, és olasz kollégám, Fabio Viviani elmondása szerint az erőnléte és a formája is sokat javult. Miért is ne hívnám be a keretbe? Böde Dániel helyet vívott ki magának a Fradiban példás edzésmunkájával és a Diósgyőrnek rúgott három góljával. Ugrai Roland az egyik legjobb magyar támadó, Görögországban pazarul játszik, rúgott egy olyan gólt, amire csak csettintettem. És mielőtt elfelejteném, Korhut Mihály is kerettag lett, ő is játszik már izraeli klubjában.”
A válogatott kerete, kapusok:
Gulácsi Péter (RB Leipzig), Dibusz Dénes (FTC), Kovácsik Ádám (Vidi), védők: Baráth Botond (Honvéd), Fiola Attila (Vidi), Kádár Tamás (Dinamo Kijev), Korhut Mihály (Hapoel Beer Sheva), Lang Ádám (CFR), Lovrencsics Gergő (FTC), Willi Orbán (Leipzig), Vinícius Paulo (Vidi), középpályások: Gazdag Dániel (Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava), Kalmár Zsolt (DAC), Kleinheisler László (Asztana), Kovács István (Vidi), Nagy Ádám (Bologna), Pátkai Máté (Vidi), csatárok: Böde Dániel (FTC), Dzsudzsák Balázs (al-Ittihad), Holender Filip (Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa), Sallai Roland (Freiburg), Szalai Ádám (Hoffenheim), Ugrai Roland (Atrómitosz), Varga Roland (FTC).