Spanyolország: veteránok és első bálozók
Egy válogatott erejét nem is annyira a tagjai mutatják, hanem azok, akik nem tudtak bekerülni a keretbe. Ilyen alapon a spanyol a földkerekség legerősebb nemzeti együttese, hiszen a franciaországi Eb-n biztosan nem lép pályára Fernando Torres, Juan Mata, Santi Cazorla, Diego Costa vagy éppen Paco Alcácer. A legjellemzőbb a válogatottban és környékén uralkodó bajtársias hangulatra az Arsenal 31 éves középpályásának reakciója: „Mindent elkövettem, s még egy kicsivel annál is többet, hogy segíthessem a hazámat az Európa-bajnokságon. Mégsem lehetek ott Franciaországban. Mindenesetre köszönöm mindenkinek a segítségét.”
A másik véglet az önmaguk számára is váratlanul beválogatott fiatalok halmaza. Lucas Vázquezre például egy reggeli Real Madrid-edzésen rászólt klubtársa, a rutinos Arbeloa: „Gratulálok, fiú!” Vázquez felhúzta a szemöldökét. „Ugyan mihez?” „Hát ahhoz, hogy utazol az Eb-re!” A tavasszal remekül teljesítő támadó így tudta meg, hogy Del Bosque kapitány beválogatta…Persze a törzsgárda szereplése nem lehetett kétséges. Iker Casillas, Gerard Piqué, Sergio Ramos, Andrés Iniesta, Cesc Fábregas, Sergio Busquets és David Silva együtt 760 válogatottságot számlál, ennél rutinosabb válogatottat rajzolni sem lehet. De már ott dörömböl az utánpótlás, gondoljunk csak az újonc Saúl Níguez káprázatos góljára a Bayern ellen. Újoncból persze van 35 éves is, Aritz Aduriz, a Bilbao genetikai csodája, aki 35 éves fejjel élete formájára futott fel, 20 gólt szerzett a bajnokságban. Bárki is lép pályára, a válogatott a kontinensbajnokság esélyese lesz!
Csehország: negyven éve sikerült
A csehek Eb-történelme veretes, még ha az 1976-os, senki által sem várt belgrádi diadalt meg kellett is felezniük a szomszéddal, az államszövetségből 1993-ban kivált Szlovákiával. Persze Antonín Panenka aranyérmet jelentő tizenegyese ma már a futball-legendárium kirobbanthatatlan része, ahogy a bajuszos egykori Bohemians-fedezet a minap visszaemlékezett: „Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a löbbölésem nyomán a labda áthaladt a gólvonalon…”
Tizenkét éve is úgy tűnt, hogy a nagyszerű Juve-sztár, Pavel Nedved vezérletével meg sem állnak az aranyig, három győzelemmel száguldottak át a Hollandia, Németország és Lettország alkotta csoporton, a negyeddöntőben a dánokat is legázolták, hogy az elődöntőben 1-0-ra kikapjanak az antifutballt játszó görögöktől.
A mai válogatott, Pavel Vrba szövetségi kapitány keze alatt messze nem számít esélyesnek, dacára annak, hogy csoportját simán megnyerte, többek között Hollandiát is búcsúra kárhoztatva. Régen rossz, ha egy válogatott legjobb játékosa a kapus – márpedig a 118-szoros válogatott Chelsea- és Arsenal-legendánál, Petr Cechnél nem találni ismertebb futballistát a piros-fehér-kékeknél. A csehek Eb-specialisták, megszakítás nélkül hatodszor jutottak ki a kontinenstornára, s Cechnek ez lesz a negyedik Európa-bajnoksága. Vrba kapitányt ötször választották meg hazájában az év edzőjének, s az addig ismeretlen Viktoria Plzent 2008 és 2013 között két bajnoki címre, egy-egy Cseh Kupa- és Szuperkupa-diadalra vezette.
Horvátország: tisztek a sakktáblán
Ante Cacic szövetségi kapitány a két utolsó selejtezőmérkőzésre vette át a karmesteri pálcát Niko Kovactól, s mivel sikerült megverni Bulgáriát és Máltát, a „sakktáblás” válogatott Olaszország mögött a H csoport második helyén „csont nélkül” kijutott Franciaországba. Caciccsal egyébként még veretlen az együttes, négy győzelem mellett egyetlen döntetlen (a Groupama Arénában, ellenünk) csúfítja a mérleget. Jó kabala a 62 éves zágrábi mester, aki kacskaringós pályafutása során 22 csapatot trenírozott, köztük a szlovén Maribort és a líbiai válogatottat is.
Most tehetséges generáció gyűlt össze a keze alatt, majdnem olyan tehetséges, mint a kilencvenes évek Suker, Bilic, Jarni, Prosinecki fémjelezte világbajnoki bronzérmes eresztése. Mandzukicot, Rakiticet, Modricot, a fiatalabbak közül Kovacicot, Halilovicot mindenki ismeri a Primera División vagy a Bundesliga, Serie A tévéközvetítéseiből, s hogy tényleg tudnak futballozni ezek a technikás klasszisok, arról a közelmúltbeli 1-1 alkalmával mi is meggyőződhettünk. Még Premier League-bajnoka is van a horvát keretnek Andrej Kramaric személyében, akit januárban kölcsönadott a Leicester a Hoffenheimnek. Ám a csatár nem jogosult az aranyéremre, mert az idényben nem játszott legalább öt bajnokin a Leicesterben, csak kettőn. S egy klasszis a telhetetlensége miatt még otthon is maradt. Dejan Lovren, a Liverpool középhátvédje megüzente, csak akkor utazik az Eb-re, ha garantálják neki, hogy kezdő lesz. Cacic a bő keretbe sem válogatta be…
Törökország: a Császár harmadszor
Ha a cseheknél a kapus a válogatott leghíresebb személyisége, akkor a törököknél a szövetségi kapitány, Fatih Terim. A küllemével és öltözködésével hatvanas évekbeli járási párttitkárt idéző, szigorú tekintetű szakember harmadik periódusát tölti a félholdas válogatott élén. Első mandátuma (1993–1996) idején a török futball történetében először vezette ki a nemzeti együttest az Eb-re, a második kapitánysága alatt (2005–2009) bronzéremig jutottak, most pedig a legjobb harmadikként kvalifikáltak. Méghozzá számunkra megrázó körülmények között: az Izland elleni mérkőzés 89. percéig Magyarország volt a legjobb harmadik, csakhogy akkor Selcuk Inan távoli szabadrúgásból betalált, és az oszmánok kipöcköltek bennünket, 1-0-ra megnyervén az összecsapást. (Más kérdés, hogy mindez álruhába bújtatott áldás volt Bernd Storck gárdájának, mert utána a pótselejtezőn a Norvégia elleni kettős győzelemmel a mennybe mehetett…)
Terimnek egyébként a Császár (törökül: Imparator) a beceneve, amit többek között azzal vívott ki magának, hogy olyan topcsapatoknál dolgozott, mint az Internazionale, a Fiorentina és három ízben a Galatasaray, amelynek játékosként is legendás tagja volt.
Terim a megalkuvás nélküli támadójáték, a totális futball híve – más kérdés, hogy ez a felfogás olykor kaotikus védekezést eredményez. A csapat legnagyobb sztárja általánosan elfogadott vélemény szerint Arda Turan, a Barcelonában csak elvétve szóhoz jutó támadó középpályás – aki az Atléticóban sokkal jobban és többet játszott –, szerény véleményünk szerint azonban Hakan Calhanoglu, a Bayer Leverkusen mindössze 22 éves bombázója már lekörözte a szakállas ikont.
Az Eb azonban más kávéház, ott Turannak nem kell olyan megasztárokkal megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Iniesta, Busquets vagy Rakitic.