– Számított a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének elismerésére?
– Őszintén? Nem! A csapattársaimnak és volt edzőmnek, Marco Rossinak ajánlom a díjat. Nélkülük biztosan nem sikerült volna, és az sem hátrány persze, hogy megnyertük a bajnokságot.
– Hiányzik a honfitársa, a nyáron távozott Marco Rossi?
– Sokat köszönhetek neki, többek között ő beszélt rá annak idején, hogy térjek vissza Magyarországra, csatlakozzak újra a Honvédhoz, mert tudok segíteni. Így tettem, s cseppet sem bántam meg. Én szeretem a klubot, a csapatot, és próbálom meghálálni a belém vetett bizalmat. Remélem, tavaly valamelyest sikerült.
Ami Rossit illeti: ő hozott egy döntést, elhagyta a csapatot, és új kihívásokat keresve teljesen új kalandba vágott bele. Ahogy nézem a DAC eredményeit, eddig megtalálta a számítását. Hadd tegyem hozzá, Hidi Patrik személyében egy kulcsjátékos, a csapatkapitány is távozott tőlünk, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy továbbra is jó úton haladunk.
– Az új edzővel, Erik van der Meerrel is megtalálták a közös hangot. Mi a különbség a mostani és a tavalyi Honvéd között?
– Tavaly, és általában Rossinál nagy hangsúlyt kapott a taktika, a fegyelem, a védekezés. Van der Meernél más a helyzet, ő inkább a támadó focit preferálja, és úgy tűnik, a keretünk vevő az ő elképzeléseire is. Ott vagyunk a tabella élmezőnyében, szóval nincs okunk a panaszra.
– A válogatott szünete előtt váratlanul véget ért a Honvéd veretlenségi sorozata. Hazai pályán kaptak ki a Debrecentől.
– A futballban olykor előfordulnak váratlan eredmények. Mi sem örültünk neki, de ezen már nem tudunk változtatni. Véget ért egy sorozat, most azon vagyunk, hogy legyen egy újabb nyerőszériánk.
– Látta a portugálok elleni világbajnoki selejtezőt?
– Természetesen, érdekelt, mire mennek a magyarok a Cristiano Ronaldóval felálló portugálokkal.
– Egyesek szerint már-már durván játszottak a magyarok.
– Ugyan már! A futball nem tánciskola, hanem kemény, férfias sport. Nem baj, ha a játékosok erélyesen, határozottan futballoznak, megmutatják, ki az úr a háznál. Ezzel nincs semmi probléma.
– És Priskin Tamás piros lapjával?
– Nálam az ő könyököse csak sárga lapot ért. Háttal állt Pepének, azt sem tudta, hol helyezkedik a portugál védő. Ha tudatosan arra utazott volna, hogy megsebesítse Pepét, akkor megértem a játékvezetőt. Na, de így?! Ez biztosan nem volt piros lapos szabálytalanság. Pepét mindenki ismeri, szeret színészkedni.
– Vérzett a szemöldöke.
– Attól még nem kellett volna annyit fetrengenie. Ő ilyen, mindenki így ismeri.
– Követi az olasz válogatott szereplését?
– Persze, láttam a spanyolok elleni kiütéses vereséget. Semmi esélyük sem volt, a spanyolok kitűnően futballoztak, úgy tűnik, levezényelték a generációváltást. Xavi és Iniesta után megtalálták a jövő embereit.