A Margitszigeten tartott sajtótájékoztató felütését Bíró Attila, a hölgyek szövetségi kapitánya adta meg mosolyt fakasztó bejelentésével:
„Átalakítottuk a bioritmusunkat, ma is este tíztől éjfélig tartok edzést, mivel szombaton, a házigazda spanyolok elleni nyitómeccsünket 22.15-kor kezdjük. Tavaly december 19-én a világligában, majd tavasszal Pontevedrában már megvertük őket, erre most is képesek vagyunk. Hét Eb-újonc került be a 13 fős csapatomba. Nagyon fiatal az együttes, ez az előnye és a hátránya is, mert megvan a kellő lendület, ugyanakkor roppant hullámzó a teljesítményünk, a végletek csapata vagyunk. Valahogy jussunk el az elődöntőig, s ott már minden elképzelhető. Bízom benne, hogy a torna második hetére már jó lesz a csapat. Nem, egy bronzérmet nem írnék alá előre!”
Gurisatti Gréta, a válogatott dunaújvárosi üdvöskéje konkrétabban fogalmazott: „Fontos felkészülési meccseken vagyunk túl, az amerikaiak elleni súlyos vereségekből is sokat tanultunk. Nem köntörfalazok, én előre csak az Európa-bajnoki címet fogadnám el, egy magyar vízilabdázónak nem is lehet más a kívánsága!”
Märcz Tamás, a férfiak szakvezetője sem aprózta el a céljait: „Ennek a válogatottnak olimpiai bajnoknak kell lennie Tokióban! Az ehhez vezető úton a barcelonai Eb lényeges állomás, már a tokiói célok jegyében alakítottam a felkészülést és a csapat összetételét is. Fizikai problémáink nincsenek, bár hosszú volt a szezon; a hangsúly a formaidőzítésen van. Sok felkészülési meccset akartam játszani, ez sikerült, de egy-kettő még elkelne. Hogy aláírnám-e a bronzérmet? Nem.”
A sajtóeseményen részt vevő két rutinos játékosnak, Illés Annának és Nagy Viktornak – a 2016-os Eb-győztes, illetve a 2013-as világbajnok válogatott hírmondóinak – ugyanazt a kérdést tettem fel: melyik csapat volt az erősebb, a bajnokságot nyerő vagy a mostani?
Illés Anna: – Ez az együttes teljesen más, hét helyen megváltozott. Az akkori válogatott összeérett, rutinos társaság volt. Érdekes módon úgy készültünk, hogy a csúcsformánkat a riói olimpiára érjük el, ahhoz persze, hogy kijussunk oda, meg kellett nyernünk az Eb-t.
Történelmi tény, hogy a kétszeri csúcsformába hozás akkor nem sikerült. Az eredeti kérdésre visszatérve, összehasonlításra nem vállalkozom. Minden mérkőzésen ki kell vívnunk az ellenfelek tiszteletét. Ahogy Bíró Attila kapitány mondta, ott vagyunk abban a hatosban, amelyikből az Európa-bajnok majd kikerül.
Nagy Viktor: – Öt éve óriási bizonyítási vágy dolgozott bennem, örültem, hogy Benedek Tibor szövetségi kapitány bizalmat szavazott nekem, s ezt a bizalmat igyekeztem meghálálni mind neki, mind a társaimnak, megpróbáltam magamból kihozni a maximumot.
Most hasonló gondolataim vannak, nyilván eltelt öt év, időközben a válogatott legidősebb játékosa lettem, egyben a legrutinosabb. Ezt szeretném kamatoztatni, a tapasztalataimat megosztani a többiekkel, hogy a csapat kihozza magából a lehető legtöbbet. Hogy melyik a jobb együttes, a 2013-as vagy a mostani? Különböző korok válogatottjait sohasem volt szerencsés összehasonlítani, ennek egyszerűen nincs értelme.
Ez kétségtelen. De a felkészülési eredmények óvatosságra intenek. Fájó, de igaz: a hőskor elvárásait, miszerint az ezüstérem is kudarc, az erőviszonyok átalakulása már régen zárójelbe tette.
Nyerni megyünk Barcelonába, de azért nagyon a második hellyel sem lennénk csalódottak.