A megállapodást az idei kontinens-viadal, illetve az azt megelőző felkészülés tapasztalatai kényszerítették ki. A sikereit az elmúlt három évben az összefogásnak, a csapatszellemnek köszönhetően elérő női röplabda-válogatottat utolérte ugyanaz a betegség, amely a többi csapatsportágat korábban már megfertőzte, s amelyet sajnos csak a röplabda is átmenetileg tudott legyőzni. Nevezetesen játékosok egész sora mondta le a válogatottságot. Alberto Salomoni szövetségi kapitány annyira kellemetlen helyzetbe került, hogy a megengedett tizennégy fős keretet nem is tudta feltölteni, csupán tizenhárom játékossal utazott Bakuba.
Cselekedni kellett. Különösen annak ismeretében, hogy jelentős sportdiplomáciai sikerként hazánk – Törökországgal, Lengyelországgal és Csehországgal közösen – elnyerte a 2019-es kontinensviadal rendezését.
„Azt szeretnénk, hogy a válogatott a legerősebb összeállításban, a legjobb szakmai és támogatási háttérrel képviselje Magyarországot a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Ez összetett feladat, mi pedig most kezdjük meg a felkészülést” – mondta a keddi sajtótájékoztatón bevezetőjében Kovács Ferenc, az MRSZ elnöke.
A megállapodás hét pontban foglalja össze a klubok és az MRSZ közti együttműködést: ezek közül a legfontosabb, hogy a kluboknak kötelességük a szövetségi kapitányokkal együttműködve az utánpótlás-, illetve a felnőttválogatottba meghívott játékosokat rendelkezésre bocsátani. S ez nem csupán írott malaszt, amennyiben ez mégsem történik meg, a renitens klub eleshet az MRSZ – egyelőre nem részletezett – támogatásától. Mivel a röplabda idén bekerült a taokörbe, s a klubok pályázatát a szövetség bírálja el, van vesztenivaló.
A Magyar Röplabdaszövetség ezzel a megállapodással úttörő szerepet játszik a magyar sportban. Nem lenne meglepő, ha a többi szövetség követné a példáját. Aki ad – márpedig azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a magyar sport napjainkban kivételezett helyzetben van –, az ellenszolgáltatást is elvárhat. Ha már egyesek a válogatottságot áldozatvállalásként élik meg.