Kapzsi, a csalástól sem visszariadó sportolók tiltott teljesítményfokozót tömnek, szúrnak, lélegeznek magukba, újabb és újabb módszerekkel próbálják kijátszani az ellenőrzésükre szakosodott szervek éberségét, de idővel eljön az igazság pillanata, fülön csípik őket, és kiszabják rájuk megérdemelt büntetésüket.
Kissé elnagyolt e kép, leegyszerűsítve mégis így gondolkozunk azokról a sportolókról, akik rajtavesztenek a doppingoláson. A valóság azonban ennél sokkal szövevényesebb. Saját szakállára ma már egyetlen sportoló sem nyúlhat illegális szerekhez. Először is kell valaki, aki beszerzi azokat, aztán aki előírja és ellenőrzi a helyes adagolást és legalább még egy ember, aki ehhez igazítja a terhelést. Leegyszerűsítve: díler, orvos és edző.
A kínpadon mégis mindig egyedül, nagyon magányosan csak sportolók ülnek. Védekezésre is csak korlátozottan van lehetőségük. Ha valakiről kidobolják, hogy doppingolt, akkor először is eltiltják, jogorvoslatért csak ezután futkoshat. Sőt „együttműködést” kínálnak fel neki: ha felfedi „doppinghálóját”, mérséklik az eltiltását. Az eljárás – ahogy a sportolók szokták jellemezni – emlékeztet a boszorkányüldözésre; amivel véletlenül sem azt akarjuk sugallni, hogy nincs szükség doppingellenőrzésre.
Az orosz sportolók ellen folyó hajsza is ezt az álláspontot látszik alátámasztani. A sokat emlegetett McLaren-jelentés kimondta: Oroszországban államilag irányított doppingolás zajlott éveken át. A megállapítással nehéz lenne vitába szállni, a belőle fakadó következtetésekkel már annál inkább.
Az államilag irányított, támogatott doppingolásból – láttunk már ilyet –, nem következik egyenesen az, hogy az adott ország valamennyi sportolója érintett a csalásban. Kollektív jellegű döntéseket legalábbis aggályos meghozni. A legújabb fejlemények, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) felmentő ítélete alapján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mégis ezt tette. Akire rávetült a gyanú árnyéka, attól nem csupán a négy évvel ezelőtti téli játékokon, Szocsiban szerzett érmét vették el, hanem egyenesen örökös eltiltással sújtották őket. Nyilván egyszerűbb így eljárni, mint a teljes rendszert feltárni és annak működtetőit megbüntetni.
Az indíték is tálcán kínálja magát. A boszorkányüldözés medvevadászattal párosul, a nemzetközi sportdiplomáciát érezhetően átitatja az oroszellenesség. Itt az ideje, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, mert nem csupán székely bölcsesség, hogy a medve nem játék.