Mindezt azért szögezem le, mert az elmúlt napokban kétszer is a biztonságiak szolgáltattak témát, elsősorban a bulvármédiának. Először az a szerencsétlen, aki nem engedte be a Szusza Ferenc Stadionba, az Újpest–Videoton mérkőzésre – ráadásul az idény legjobb meccsére – Bernd Storck szövetségi kapitányt. Azt a trénert, aki harminc év után újra világversenyre juttatta ki a magyar labdarúgó-válogatottat. Különlegesen idióta helyzet, a mi futballunkban mégsem egyedi. Hisz megesett, hogy Nagy Antal olyan rendezvényre sem tudott „behatolni” a stadionba, amelyen ő volt az egyik ünnepelt, Göröcs Jánost pedig egy ízben a Megyeri útról – ha úgy tetszik, az otthonából – küldték haza.
Hiába, a kulcsposzton, a vártán, a stadion főbejáratánál nemcsak az éberség alapkövetelmény, hanem a beszűkült tudat is. Hősünk lát egy listát, valamint egy rendszámot vagy egy nevet; ha előbbin nem szerepel az utóbbi, akkor fel is út, le is út. Mérlegelési lehetőség nincs, emberünket nem azért alkalmazzák, hogy gondolkodjon. Csak cselekedjen, az előírtak szerint. Ha tehát a belső vizsgálat az ő felelősségét mutatja ki, az részigazságnak is kevés lesz, mert rendszerhiba történt.
Ami még mindig elháríthatóvá, észrevehetetlenné vált volna, ha Storck felhív valakit a szövetségi munkatársak közül, és azt mondja neki: „Te, Béla/Géza, itt egy félőrült, aki azt képzeli magáról, hogy ő a vezérigazgató, szóljatok már ide telefonon, hogy vigyék el szegényt a zártosztályra, engem meg engedjenek be.” Mert Storck feltehetően így élte meg az incidenst – rajta nem kérhetjük számon, hogy a biztonsági őr agyával gondolkodjon, és viszont.
Általánosságban véve is nehezen fogadjuk el, hogy a „security” ma már éppúgy a pálya tartozéka, mint mondjuk a játékvezető. Empátiát, logikát várunk, remélünk tőle – csakhogy ő nem döntéshozó, hanem végrehajtó.
A PLER–Komló kézilabdameccs utáni bunyó, botrány más ügy. Elegendő információ hiányában azonban itt is felelőtlenség statáriális ítéletet hirdetni. Több médiumban, fórumon mégis megtörtént, a szokásos, angyalok kontra ördögök alapon: a biztonságiak csépelték az áldozatokat, a védtelen vendégszurkolókat. Mindezt megelőzően azonban nem árt elvégezni a szükséges vizsgálatot. Persze nem zárhatjuk ki, hogy az alábbiak derülnek ki: a komlói drukkerek családi kirándulást szerveztek, tele kulturális programokkal, nemhogy alkoholt nem fogyasztottak, azt is mélyen megvetik, aki sporteseményen iszik, útközben, Budapest felé egy benzinkútnál frissen facsart narancslevet szürcsöltek, kora délután megtekintették a Nemzeti Múzeum néhány időszakos kiállítását, majd megérkeztek a csarnokhoz, ahol végig sportszerűen biztatták csapatukat, míg a meccs végén, lesből, minden ok nélkül a hazai klub által megbízott vadkanok rontottak rájuk.
Ha viszont nem pontosan így történt, érdemes megvárni a fegyelmi vizsgálat végét, eredményét. Gyereket, nőt pofozni persze megkülönböztető mellényben vagy mellény nélkül, egyre megy, alávalóság, de hivatalosan kell majd tisztázni, ki, kit, hol (az sem mindegy, hogy a csarnokban, a csarnok előtt, vagy az út túloldalán, mert az már nem a sportrendezvény része), miért és mennyire ütött.
Addig is, még azt is illesse meg az ártatlanság vélelme, aki esetleg nem is sejti, mi az.