Rio de Janeiro köztudomásúlag a világ egyik legszebb fekvésű városa – s azt hiszem, részrehajlás nélkül Budapest is ebbe a sorba tartozik –, nem hiába mondják a helyiek, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken pedig jókedvében Riót.
Az itteni olimpiai helyszínek közül pedig vélhetőleg az evezősök és a kajak-kenusok versenyeinek helyet adó Lagoa Rodrigo de Freitas viszi el a pálmát.
Egy csodaszép park és tó a város szívében hegyektől, domboktól körülvéve, az egyik, a Corcovado tetején ott magasodik a híres Megváltó Krisztus-szobor, a brazil metropolisz jelképe. Ilyen csodás földrajzi környezetben kellett a magyar sportági ötkarikás örökranglistán 22 arany-, 29 ezüst- és 26 bronzéremmel jelenleg harmadik, de az utóbbi években vezető erővé váló kajak-kenunak az előtte álló vívás (37-24-27) és úszás (28-25-20) nyomába erednie. A riói páston ugyanis 2-1-1-es, a medencében 3-2-2-es nagyszerű mérleg született, finoman szólva is fel lett adva a lecke.
Nem hittek a szemüknek
Ráadásul az előzmények során ha léket nem is kapott a sportág hajója, megingott a kellemetlen hullámzásban. Jómagam például itteni idő szerint hajnalban a telefonom pittyenésére ébredtem, amely jelezte az elektronikus levél érkezését arról, hogy az atipikus mintát adó, ezért otthon hagyott kajakos sprinter, Horváth Bence jogi képviselője milyen lépéseket tervez azok után, hogy negatív lett védence tesztje. (Azt mondjuk eddig sem vitatta senki, hogy a szintetikustesztoszteron-szintje nem érte el a határértéket). Sajnos nem ez volt az egyetlen sajnálatos doppingeset, a riói kajak-kenus versenyek első napján pedig Kopasz Bálint, Vasbányai Henrik és Douchev-Janics Natasa sem jutott döntőbe K-1, C-1 1000, illetve K-1 200 méteren.
A hozzáértők szerint utóbbi nem is akkora meglepetés, a háromszoros olimpiai bajnok becsületére legyen mondva, a B döntőt megnyerte, Kopasz 2. lett, Vasbányait viszont innen is kizárták, mert állítólag túl közel ment a mellette haladóhoz, a szakzsargon szerint „farvizezett”.
A finalista és favoritnak számító, a tavalyi vb-t és Eb-t magabiztosan megnyert Szabó, Kozák K-2-es egységet is elérte a balszerencse, a három számban induló Kozák Danuta bélfertőzést kapott. Meg lehet-e ilyenkor is valósítani a papírformát? A válasz: igen, de nehezen. A Franziska Weber és Tina Diezte alkotta, nagy vetélytárs német duó rajtolt jobban, de a mieink úgy fél távnál átvették a vezetést, s nem engedték ki a markukból. Az előny mindössze 51 századmásodpercre rúgott, ez pár centi, de micsoda különbség! Mindenesetre felemelő volt látni, ahogy a magyar drukkerek és a sportvezetés tagjai milyen lelkesen fogadták a sikert. Fábián László, a MOB higgadtnak ismert sportigazgatója, a riói magyar csapat vezetője például folyamatosan táncolt, átvéve a brazil szurkolói szokásokat.
Az ünnepeltek egymást ölelve, sírva meghallgatták velünk együtt a Himnuszt a 23. magyar kajak-kenus olimpiai aranyérem tiszteletére, majd így értékeltek:
„Folyamatosan erre készültünk fejben. Két napja arról beszéltünk, hogy biztosan az utolsó húsz méteren dől el minden, és valóban, az utolsó száz méterre feltámadtak a német lányok, de sikerült az utolsó métereken visszavernünk őket. Rengeteg erőt adott, hogy Danutával ülünk egy hajóban, nagy bizalom van közöttünk. Egymás tenyerét is ismerjük, menet közben tudunk improvizálni. Tényleg szorosnak tűnt, én láttam, hogy nyertünk, de volt már olyan, hogy verseny után megváltoztatták a sorrendet. Az volt a taktikánk, hogy nyerjünk… Még mindig felfoghatatlan, nehezen hiszem el, főképp, hogy Danuta nem volt százszázalékos állapotban
– mondta Szabó Gabriella.
Akit társa, Kozák Danuta némiképp megcáfolt:
– Dehogynem, százszázalékos voltam, de a szokásos száztíz százalék helyett. Kemény volt a tegnapelőtti éjszaka, mára kialudtam magam, de még nem vagyok az igazi. Megérte ennyit edzeni egész évben, mert még így is tudtam hajtani és Gabit tolni, az ő lelke, az ő csapása vitt be minket. Tényleg nem hittem el, annyira jöttek a németek a végén, azt hittem, hogy elveszítettük, hátulról nem láttam semmit. Egy álmunk vált valóra azzal, hogy egymás mellett állhattunk a dobogón. Köszönjük szépen a szurkolóknak a buzdítást, nélkülük nem sikerülhetett volna, büszkék vagyunk rá, hogy magyarok lehetünk.
Mi szintén, elhihetik, s egyetértünk Kozákkal abban is, amit kívánt magának az egyesre és a négyesre: egészséget. Mert az már hozhatja magával a legfényesebb medált is.
Sírásra óvás
Előrebocsátom, elfogult vagyok a birkózással, a birkózókkal. Valaha én is űztem ezt a kemény sportágat, aztán bíráskodtam, manapság szintén benne vagyok újságíróként, sajtósként. Úgy gondolom azonban, hogy nemcsak nekem, hanem sok, szőnyeget csak rojtokkal a szélén otthon, a nappaliban látó embernek a szívét facsarta meg az a két jelenet, amikor Bácsi Péter, illetve Lőrincz Viktor zokogva jött le a riói küzdőtérről a bronzmérkőzése után. Ötkarikás ötödikek lettek, ami egyéb esetben kalapemelést kiváltó fegyvertény, de számukra mégsem volt az, különböző okok miatt.
Bácsi, a 33 éves családapa – őszre várható második fia születése – harmadik olimpiáján utolsó lehetősége elveszítését siratta. Pekingben is ötödik lett, a végén szinte eldobta magától az érmet egy elhamarkodott akcióval, Londonban az első mérkőzésén súlyos térdsérülést szenvedett, itt, Rióban pedig végleg elenyészett nagy álma, amiért vállalta a bő tízkilós fogyasztás borzalmait, a felkészülés fáradalmait. Világ- és kétszeres Európa-bajnok, de az olimpia…
Az ifjabbik Lőrincz fivér az igazságtalanságot siratta. Kötöttfogású 85 kilósunk a bronzmérkőzésen erősen véleményes szabálytalanság miatti ponthátrányból fordított egy szép akcióval, de a bírók fél perccel a vége előtt visszaintették, hogy 3-3-mal Denis Kudla nyerjen. Az, aki akció és aktivitás nélkül alibizte végig a kétszer három percet. „A végén kaptam egy pontot, s már csak a másodperceket számoltam, a magyar versenyző fizikálisan és mentálisan is kifacsart” – lihegte a német a vegyes zónában. Ez egy győztes nyilatkozat?!
A Magyar Birkózószövetség mindenesetre kedden közleményt adott ki, amelyben jelezte, bár a sportág szabályai szerint óvásnak nincs helye, a MOB-bal egyeztetve kifejezi az aggályait a nemzetközi szövetségnek, megvizsgálja az esetleges egyéb jogorvoslati lehetőséget, Lőrincz Viktort pedig az olimpia hősének és érmesének tekinti.
Sajnos esélytelenül
Az első olimpiáján szereplő 26 éves sportolónak ettől még a könnyeivel küzdve kellett értékelnie: – Egész nap jól ment a birkózás, 3-0-ra vertem az örményt, akitől korábban kikaptam, olyan formában voltam, hogy azt hittem, a döntőig menetelek. Az oroszt, aki végül aranyérmes lett, öt hete megvertem Madridban, de most ő volt a jobb, mégis túltettem magam rajta, csak a bronzra koncentráltam. Sajnos elvették tőlem, nem is értem, miért adták vissza az intést, miért azt sújtják, aki akciózott, pont egy olimpián csinálnak ilyet, és pont velem… Éreztem magamban az erőt, hogy fordíthatok, és fordítottam is, hiába. Nem baj, a testvéremnek, Tominak kiszurkolom az aranyat, pedig olyan rossz sorsolást kapott, hogy összeírni se lehetne rosszabbat.
Sike András, Szöul 1988-as olimpia bajnoka, a kötöttfogású-szakág vezetője – aki Lőrincz Viktor utolsó meccse után teljes joggal küldte el a bírókat melegebb éghajlatra – az idősebb testvért, Tamást minden idők egyik legjobb magyar birkózójának titulálta. Ám amikor hatalmas fogyasztás után a vb-arany- és ezüstérmes dél-koreai Rju Han-Szuval kell kezdeni a 66 kilósok között, az minden titulus ellenére a lehető legkeményebb feladatnak tűnt.
Nem is sikerült megoldani, mert bár a bírók érthetetlen módon öccséhez hasonlóan őt is megintették szabálytalanságért, egy akciót is elszenvedett, s egyébként sem volt olyan éles, mint szokott. Ráadásként Rju a következő körben kikapott, így a Londonban ezüstérmes Lőrincz helyezetlenül zárta élete vélhetőleg utolsó olimpiáját. Kiss Balázs (98) pedig az elsőt és egyben az utolsót. 2009 világbajnoka ugyan elsőre 3-0-ra verte a tavalyi vb-3. ukrán Dmitro Tiscsenkót, de utána 5-3-ra kikapott Carl Eric Schöntől, s mivel a svéd óriás csak az elődöntőig hatolt, 33 éves honfitársunk kiesett.
De már annak is örülhetünk, hogy nem csalással. Csütörtökön jönnek a nők, szombaton a szabadfogásúak, több zokogó magyar birkózót már nem szeretnénk látni, az áhított érmet annál inkább.
Budapest 2024: Jó helyen, jó időben
Tegnap a 2024-es magyar pályázat vezetői sajtótájékoztatót tartottak Rio de Janeiróban, az Olimpiai Park médiaközpontjában. A Budapest 2024 pályázat elnöke, Fürjes Balázs az érdeklődőket azzal köszöntötte, hogy nemzetközi szinten ez az első ilyen találkozó, így ez egyfajta kezdet, a végállomás pedig jövőre Limában lesz, ahonnan reményei szerint Budapestre vezet majd az út – utalt arra, hogy a perui fővárosban dönt majd a NOB a 2024-es rendezőről.
Hangsúlyozta, hogy Budapest kiválasztása esetén biztonságos környezet várná a Magyarországra érkezőket, a rendezés pedig megbízható lenne. Hozzátette, hogy Budapest pályázatával szeretnének bátorítani új városokat és új régiókat. Utalt rá, hogy London, Rio de Janeiro és Tokió mind megapolisz, márpedig a NOB Agenda 2020 programja éppen azért született, hogy közepes méretű városoknak is legyen esélyük a rendezésre.
Kiemelte, hogy a pályázat sikere esetén nemcsak Budapesten, de az egész régióban először lenne olimpia. A tájékoztatón megszólalt három magyar olimpiai bajnok, Mizsér Attila, a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. sportigazgatója, egykori öttusázó, Kovács Ágnes, a pályázat sportolói bizottságának elnöke, volt úszó, valamint az első riói aranyérmünket megszerző párbajtőröző, Szász Emese is. Egy újságírói kérdésre válaszolva, hogy nem érzi-e „underdognak” Budapestet Los Angelesszel, Rómával és Párizzsal szemben, Fürjes Balázs így fogalmazott:
– Budapest nem esélytelen. Büszkék vagyunk arra, hogy részt vehetünk ebben a versenyben, és elsők akarunk lenni a célnál. Jó helyen, jó időben – ez a szlogenünk. Ráadásul Magyarország az egyetlen nemzet a legeredményesebb első tíz közül, amely még nem rendezett olimpiát.