Nem állíthatjuk, hogy a vegyes váltót a legnagyobb presztízsű versenyszámok között emlegetik sílövészetben, kedden mégis érdekes kérdést hivatott eldönteni: ünnepelhetjük-e a phjongcshangi játékok első háromszoros győztesét.
A téli olimpia tizenegyedik hivatalos napja előtt négyen álltak két-két aranyéremmel: az alpesisíző Marcel Hirscher, a sífutó Johannes Hösflot Kläbo, valamint két biatlonista, Laura Dahlmeier és Martin Fourcade. Utóbbi kettő egyaránt esélyese volt a vegyes váltónak a német, illetve a francia csapat tagjaként; még a norvég stafétát sorolhattuk a favoritok legszűkebb körébe.
Három ember után úgy tűnt, a németek utcahosszal nyerik meg a viadalt, hiszen a sprintverseny phjongcshangi győztese, Arnd Peiffer 37 másodperces előnnyel vágott neki a maga 7,5 km-es, két lövészetből álló távjának. Már a fekvő lövéseknél hibázott – tartalék töltényt kellett felhasználnia, ami jelentős időveszteséggel járt –, de még az élről vágott neki az utolsó körnek. Igaz, már a tarkóján érezhette Fourcade leheletét. A francia az utolsó lövészetet is hibátlanul, ráadásul rendkívül gyorsan teljesítette, amivel teljesen összezavarta Peiffert, akinek büntetőkört is kellett futnia, s visszacsúszott a harmadik-negyedik helyre, még a norvégok is megelőzték.
Fourcade ezután „sétálva” hozta be elsőnek a francia váltót, a norvégok lettek a másodikok, a németek pedig még a dobogóról is lemaradtak, miután az olasz – helyesebben dél-tiroli – együttes hajráembere, Dominik Windisch a célegyenesben megőrizte kicsi előnyét. (Igaz, meglehetősen sportszerűtlenül kiszorította a vetélytársát. A németek meg is óvták a jelenetet, a beadványt végül elutasítottak.)
Fourcade itteni harmadik, összesítésben ötödik aranyával minden idők legsikeresebb francia olimpikonjává lépett elő, s még ennél is lehet feljebb: egy versenyszám még hátravan biatlonban, s a franciák a férfiváltóban is befuthatnak elsőként.