Tipikus olasz, bár nem déli, hanem piemonti, torinói születésű, akár egy Mario Puzo-regénynek is lehetne a hőse Davide Lanzafame – a teste látható részeit borító tetoválás is erősíti ezt a benyomást –, ehelyett az éllovas Vasast két ponttal lemaradva követő Honvéd figyelemre méltó menetelésének a főszereplője. A 8. fordulóban mutatkozott be gólpasszal a Mezőkövesd ellen, majd az MTK-nak és a Debrecennek maga is rúgott egyet. A csütörtöki edzés előtt beszélgettünk a 29 éves csatárral.
– Meg is lepődtünk, meg nem is, amikor újból leigazolta a Honvéd. Hogyan történt?
– Logikus döntés volt részemről a visszatérés. A kispesti klubot sohasem felejtettem el, tudtam, mi történik az egyesületnél, követtem az eredményeket. Amikor augusztus végén megérkeztem, lelkes voltam és vagyok most is. Itt van Marco (Rossi, a vezetőedző – a szerk.), akit jól ismerek, aki most is hívott, és aki mindenben segítségemre van. Ő a földim, jómagam torinói vagyok, Marco pedig druentói, alig pár kilométerre a Juventus – örök szerelmem és egykori klubom – stadionjától született. Azért jöttem, hogy megnyerjük a bajnokságot.
– Jól értettem? Meg akarja nyerni a bajnokságot?
– Miért csodálkozik? Annak idején a Juvénál ehhez szoktunk… De az se lesz tragédia, ha csak a dobogó második vagy harmadik fokán végzünk. Lényeg a nemzetközi szereplés.
– Ahogy azt sikerült elérniük 2013-ban, első kispesti időszakában. 2014 augusztusa óta játszik újra, akkor igazolta le a második ligás Perugia. Hogyhogy nem jött vissza korábban a Honvédhoz?
– Mert Perugiában jó szerződésem volt egy erős egyesületnél. Aztán átkerültem a Novarához, ahol csak egy évre szóló megállapodást kínáltak, ami nekem nem felelt meg. Februárban harmincéves leszek, három lányunk van, Sofia ötéves, Elisabetta és Anna Joella, az ikrek két és fél évesek. Szóval, távlatokban kell gondolkodnom, biztosítanom kell a családom jövőjét. Ebből a szempontból a Honvéd ideális hely számomra. Köszönettel tartozom Hemingway úrnak, a tulajdonosnak.
– Milyen volt az a bő egy év, amikor eltiltása miatt nem játszhatott?
– Nangyon nehéz, mert nem tudok meglenni a futball nélkül. Persze nem tespedtem az eltiltásom idején sem, igyekeztem formában tartani magam, és mindvégig reménykedtem, hogy sikerül visszatérnem.
– Három forduló alatt két gólt rúgott, megfordult a fejében, hogy esetleg gólkirály legyen?
– Mindegy, hogy ki rúgja a gólt, csak az a fontos, hogy mi rúgjuk. A személyes siker is lényeges, de nálam ez mindig a klub eredményessége mögé szorult. A bajnoki cím elnyeréséért harcolok, mint már mondtam.
– Könnyen lehet, hogy szerdán, Debrecenben nemcsak a forduló, hanem a szezon gólját szerezte.
– Marco kijózanított, azt mondta, hosszú még az idény, ne is reménykedjek… (nevet)
– Ki az a személy, aki döntő szerepet játszott a visszatérésében?
– Egyértelműen Marco. Nagyszerű edző, már három éve is kihozta belőlem a maximumot, és nincs kétségem afelől, hogy most is így lesz. Érzem, hogy bízik bennem, s egy labdarúgónak ennél nincs fontosabb.