A női kosárlabdában sem ritka az olyan játékos, akiknek láttán elkerekedik a szemünk, melléjük állva okkal tör ránk a kisebbségi érzés. Nagyon magasak és nagyon szélesek, és a francia ESBVA-LM ilyen kosarasokkal is érkezett Szekszárdra a szerdai Euroliga-selejtezőjére.
Ha a találkozó előtt ránéztünk a magyar ezüstérmes játékosaira, okkal lett úrrá rajtunk a féltés, olyan nagy volt a különbség. Végül három ponttal az Atomerőmű győzött, de nyerhetett volna sokkal többel, és a feltételes mód egyik legfontosabb magyarázata éppen a fizikai különbség.
Az ügyesség, a ravaszság, a gyorsaság ideig-óráig feledtetheti ezt a különbséget, ám ha Dávidnak nem parittyával, hanem közelharcban kell megküzdenie Góliáttal, hiába minden trükk, idővel kimerülnek az erőtartalékai. A szekszárdi hölgyek szíve, tudása elég volt ahhoz, hogy hét perccel a lefújás előtt még tizenhét ponttal vezessenek, a hajrára azonban óhatatlanul elfogyott az erő.
Valamiért nálunk hiánycikk a kosárlabdában a magas, atletikusan tökéletesen kidolgozott játékos, aki úr a palánkok alatt, és ez nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra is igaz. Amikor a két válogatott klasszis együttesek ellen játszik, szembetűnő a fizikai különbség – nem a mi javunkra. Mintha mondjuk csak a litván, horvát, szerb, szlovén, macedón, spanyol vagy francia anyák lennének képesek jegenyévé cseperedő gyerekeket szülni, a magyarok viszont nem.
Lehet, hogy a kiválasztással, a megfelelő gyerekek megtalálásával van gond, lehet, hogy a képzés nem tökéletes, alighanem mindkettőn akad bőven mit javítani – a kérdés megválaszolását hagyjuk a szakemberekre, és maradjunk annál, amit látunk. Amíg mi nem tudunk előrukkolni ilyen kosarasokkal, két lehetőség adódik. Az egyik beéri elsősorban magyarokkal, ami az itthoni vitézkedéshez elég. A másik körülnéz külföldön, alkalmazkodva az elit gyakorlatához, a hiányzó adottságokat légiósokkal pótolja, és a nemzetközi porondon is eredményes lehet, lásd a soproniakat.
Ők viszont azt kapják, hogy a csapatuk nem is magyar, a hazai fiatalok háttérbe szorulnak, ami nem szolgálja a válogatott érdekét, ám ezt nemigen lehet értelmezni, mert álságos a felvetés. Áhítjuk a nagy sikereket, de kifogásoljuk a módját, holott Európában mindenki csak így tud nagy bajnokká válni. Még ott is, ahol az anyák képesek nagy darabbá növő igazi kosaraspalántáknak életet adni.