Kegyetlen időjárás csapott le tegnap Klaipédára. Addig is hideg volt, ám tegnap a hőmérséklet nappal sem emelkedett mínusz 15 fok fölé, délben elkezdett szakadni hó, a tengerparti litván város utcáin egy lelket sem lehetett látni. A kosárlabda azonban errefelé szent dolog, lehet eső, sár, fagy, hóvihar, olyan nincs állítólag, hogy egy tétmeccsre ne teljen meg a Svyturio Aréna, márpedig a magyar válogatott elleni világbajnoki selejtező ebbe a kategóriába tartozik, állította a magyar csapat mellé rendelt kísérő.
Igaza is lett: a kezdésre összejött a telt házat jelentő hatezer néző.
A magyar játékosokon egész nap érződött, hogy nagyon összpontosítanak az esti találkozóra, ám nagy teher nem nyomja a vállukat. Litvánia jóval magasabban jegyzett a nemzetközi férfikosárlabdában, biztos favoritja a csoportnak, nekünk nem őket, hanem a lengyeleket és Koszovót kell legyőznünk a továbbjutás érdekében. Ez a koncentrált nyugalom aztán érződött a játékon is, az első negyedet például sikerült 19-19-re hozni.
Amikor pontos távoli dobásokkal ellensúlyozni tudtuk a házigazdák palánkok alatti fölényét, akkor tartottuk velük a lépést, a kemény védekezés mellett ez lehetett a jó eredmény záloga. A litvánoknak meg kellett harcolniuk minden pontért, és a nagyszünetre csak kis előnnyel, 41-37-tel vonulhattak be az öltözőbe. Ugyanígy pergett le a harmadik (57-53), majd a negyedik negyed is, a litvánok nem tudtak elhúzni, mi viszont nem kerültünk három-négy pontnál közelebb hozzájuk.
A 80-75-ös vereség Litvániában a vártnál szorosabb és egyben biztató eredmény: a hazai csapat itt ennyivel feltétlenül jobb, ugyanakkor ez a teljesítmény, ez a csapatjáték a magyar válogatottól elég lehet a folytatásban – legközelebb már hétfőn Szombathelyen a lengyelek ellen.