– Hogy van a kedves nagypapa?
– Kicsit izgulok.
– A Veszprém vagy az unoka miatt?
– Az unoka nemrég volt nyolc hónapos, jól van, hála istennek. Az apukája, Nono korábban Diósgyőrben futballozott, jelenleg a Slovan Bratislava játékosa, szóval nem mondom, hogy túl gyakran látom a kicsit, de imádom. A Veszprém más tészta: imádom a klubot, edzőnek készülök, foglalkoztam
fiatalokkal, de még nem vagyok érett a komolyabb feladatokra.
– Ezt időben elmesélte Gulyás István vezetőedzőnek, mielőtt kinevezték?
– Ismerjük egymást régről, és mivel mindketten az edzői pálya elején járunk, egyikünk sem gondolja, hogy a kisujjában van a szakma. Nincs mese: tanulni kell, rengeteget.
– A Bajnokok Ligájánál nincs is kedvezőbb terep a tanulásra…
– Egyelőre egy meccsről volt szó, ezt a legjobb tudásunk szerint megoldjuk Bresztben, aztán meglátjuk. De amit mondtam a tanulásról, az a lényeg. Még rengeteget kell tanulnom ahhoz, hogy sikeres edző legyek.
– A tanulási folyamat közben csak van véleménye a Veszprémről? Mi volt a gond Vranjessel?
– Nehezet kérdez, és ez nem is biztos, hogy rám tartozik. Mármint arra gondolok, hogy miért menesztették. Mondok valami nagyon okosat: az edzőt az eredmények minősítik, Ljubo az előző szezonban nem tudta megnyerni a bajnokságot, és még a nyolc közé sem sikerült bevinnie a csapatot a BL-ben. Az új idényben három BL-meccsből kettőt elveszített. Ezt nehezen lehet megmagyarázni, és a vezetők úgy döntöttek, váltani kell. A sportban megtanultam, hogy mindig előre kell nézni, azzal nem megyünk semmire, ha folyamatosan a múlttal foglalkozunk.
– De néha csak-csak eszébe jut a 2002-es BEK-döntő a Magdeburg ellen? Micsoda csapat volt, tele érdekes karakterekkel! Zlatko Saracevic fagyisnak becézte a vendéglátóiparba belekóstoló Csoknyai Istvánt. Az öltözőben is kiváló lehetett a hangulat.
– Persze, néha bevillan egy-egy régi meccs, ezt nem lehet és nem is szabad kitörölni az emlékezetből. Az öltözőben csodálatos hangulat uralkodott, nemcsak csapattársak, barátok is voltunk. Gyönyörű pályafutás volt az enyém, ha mégis valamiért van egy kis hiányérzetem, az a Bajnokok Ligája. Néha azt éreztem, hogy mindent odaadnék egy BL-győzelemért. Sajnálom, hogy ez nem jött össze. A 2002-es elveszített döntő után nagyon el voltam keseredve, de a lelkem mélyén tudtam, hogy a Kretzschmarral és még több világklasszissal felálló Magdeburg sajnos jobb volt nálunk.
– Egyszer azt mondta, hogy voltak ajánlatai, hívták jobbnál jobb helyekre, de eldöntötte, hogy nem hagyja el a várost, a csodálatos veszprémi közönséget, ezért maradt. Nem bánta meg? Lehet, hogy néhány trófeával több lenne a vitrinjében, ha a pályája csúcson eligazol.
– Lehet, de én Veszprémben találtam meg az otthonomat. Az első, sőt még a második veszprémi évemben is irtózatos honvágy gyötört. A Lemgo elleni BL-meccs volt a fordulópont: telt ház előtt játszottunk a régi – a Március 15. utcai – csarnokban. A nézők skandálták a nevemet, és akkor jöttem rá, hogy nekem itt a helyem. Lehetek kézilabdázó a világ bármelyik csapatában, de sehol sem lesz olyan a hangulat, mint Veszprémben.
– Katarban sem volt?
– Nyilván ott sem, de oda már „öregen” mentem, próbáltam segíteni a fiataloknak. Katarban nem az eredmény volt a fontos, Veszprémben meg igen. Ez lényeges különbség.
– Természetesen a válogatottban is az eredmény számított. Melyik olimpiai negyedik helyre emlékszik szívesebben: a 2004-es athénira vagy a 2012-es londonira?
– Ez körülbelül olyan, mintha arra kellene válaszolnom, hogy melyik gyerekemet szeretem jobban. Athénban rutinos, Londonban fiatal csapatunk volt. 2004-ben Iváncsik Gergő, Pásztor István, Mezei Ricsi és Nagy László volt a játszótársam, 2012-ben pedig inkább a fiatalok, ráadásul a torna elején megsérültem, később emiatt alig kaptam lehetőséget. Athénban Skaliczky László volt a kapitány, Londonban Mocsai Lajos, mindkettő rendes volt velem, tudott velem bánni. Nem akartak „betörni”, hagytak érvényesülni.
– Más. Ki nyeri a BL-t?
– A Veszprém!
– A szíve vagy az esze mondatja ezt?
– A szívem mindenképpen. De az elmúlt évek eredményeit böngészve ma már senki sem mehet biztosra. 2016-ban a Kielce, tavaly a Vardar Szkopje, idén a Montpellier nyerte meg a sorozatot. Tényleg kiszámíthatatlan a BL, szóval mi is nyerhetünk.
– Végezetül árulja el, mikor volt legutóbb Kubában?
– Nyáron. Sokat változott a helyzet az utóbbi időkben. Ma már nehezebb hazahozni szivart, sokkal szigorúbbak a vámtisztek, mint régebben. Pedig volt néhány rendelésem.