„Rossz látni, hogy ünnepelt sportolók a doppingtárgyaláson mennyire árván, magukra hagyatottan várják az ítéletet” – említette többször is Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője.
Pars Krisztián minősített vétkes, avagy áldozat ebben a körben. Magyar olimpiai bajnok még sohasem akadt fenn doppingellenőrzésen. Benedek Tibornak még Sydney előtt gyűlt meg a baja a „varázskenőccsel”, de a nyolc hónapos kényszerpihenőt cseppet sem sínylette meg a pályafutása; Annus Adrián tiszteletére ugyan eljátszották Athénban a magyar himnuszt, a nyakába akasztották az aranyérmet, de már a helyszínen lehetett tudni, hogy következhet még fordulat, és a doppingügye különben is időben egybeesett a versennyel.
Pars Krisztián esete egyszerű. Látszólag. Kalapácsvető-bajnokunk a londoni diadalt következő évben világbajnoki ezüstöt, 2014-ben pedig Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, sportszakmailag, erkölcsileg, anyagilag is magasan ragyogott a csillaga, még a 2015-ös világbajnoki negyedik helyezést sem nevezhetjük látványos visszaesésnek. A riói olimpián azonban címvédőként csupán hetedik lett, tavaly pedig már az országos bajnokságon is leszorult a dobogó tetejéről. Harminchat évesen sem akart beletörődni abba, hogy a végéhez közeledik a pályafutása, szó szerint készült még egy nagy dobásra. És kísértésbe esett.
Érthetőbb lenne, ha így történt volna. Ám az atléta nem elkenni akarja a dolgot, amikor azt hangoztatja: nem teljesítményfokozó szer miatt vesztett rajta. Így igaz. Nem a testét akarta felturbózni, lelki problémái elől menekülve tévedt tilosba. Innen nézve az esetét sportolóink közül nem elsőként és nem is utolsóként járt így. Természetesen magánügy, hogy a jókedvét ki mivel fokozza, illetve mibe fojtja a bánatát, de az olimpiai aranyéremmel nemcsak kivételezett bánásmód jár, hanem ugyanolyan felelősség is.
Pars Krisztián csendet és nyugalmat kér és fogadkozik, hogy másfél év múlva, az eltiltása letöltése után visszatér és kiköszörüli a csorbát. Kívánjuk neki, hogy így legyen. Lesz ideje gondolkozni, mit, mikor és hogyan rontott el. S akadhatna egy-egy sportbarát is, aki felkeresi.
Örök sportigazság ugyanis, hogy a sikernek rengeteg a gazdája, a kudarc mellé viszont senki sem szegődik. A burok, amelyben a sportolók élnek, könnyen szétpukkanhat. Még egy olimpiai bajnok is átcsúszhat az árnyékos oldalra.Novák Miklós