A sajátos román folklór, az 1990-ben felbukkant bányászjárás meghonosítóira és azok munkásságára volt kíváncsi minap a bukaresti katonai táblabíróság. Mégse maradjon tájékozatlan a nagyvilág, hogyan csinálta annak idején az ötletgazda Ion Iliescu államfő és dolgos csapata.
A feltáró esemény célja, hogy végre minden érintett megkapja a magáét. Az ülésre már az első napon több százan próbáltak meg bejutni, noha az előadók közül csak a román hírszerzés egykori igazgatója, Virgil Magureanu jelent meg.
Miről van szó? Romániában a Ceausescu bukását követő hatalmi tülekedésben a reformkommunista Iliescu brigádja ragadta magához az irányítást, majd egyebet sem tett, mint megpróbált szelíden visszarendeződni. (Ismerős, ugye?)
Ám az elgondolás nem mindenkinek tetszett, a román értelmiségnek különösen nem. Tüntetéseket kezdtek a hatalom ellen – ez viszont az utóbbinak nem tetszett. Végül a türelmetlen államfő felszólította a „rendszerető” lakosságot, siessen a kormány védelmére, mert „a huligánok és a vasgárdisták gyerekei” a demokrácia ellen törtek.
Ekkor jött Iliescu államfő (most fővádlott) folklórötlete. Szózatot intézett a Zsil-völgyi kigyúrt bányászokhoz, ballagnának át Bukarestbe, lenne egy kis munka… S ha már jönnek, demokráciavédő felszereléseket is hozzanak magukkal: dorongot, botot, utászszekercét, efféléket.
Kétszer sem kellett mondani a legényeknek, fölkerekedtek, s másnapra már föl is dúlták az ellenzéki pártok székházait, és agyba-főbe vertek mindenkit, akinek „értelmiségi kinézete” volt. Halottak és sebesültek maradtak utánuk.
Más. Ma 170 éve jelent meg Marx és Engels Kommunista kiáltványa. „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” Csak szólok.