Erre a hétre is jutott Hadházy-attrakció. Az LMP-s politikus szerdán bejelentette: kilép a pártból. „Az LMP-ben zavarbaejtően jó a hangulat, nem igazán törik magukat össze, hogy szembenézzenek a vereség okaival” – magyarázta a 24.hu-nak. Mások szerint viszont Hadházy Ákos érezte: erősen mozog alatta a talaj. A csúszómászók megérzik az ilyesmit.
Legutóbb június 4-én hallottunk a kacifántos emberről, amikor – utólag – letette a képviselői esküjét. Letehette volna a többiekkel együtt is, ő azonban vívódott, hogy beüljön-e az „illegitim” Országgyűlésbe vagy mégse. (Még 2017 elején kijelentette: ha a Fidesz marad kormányon, nem akar képviselő maradni.)
Végül beült a patkóba. Közösségi oldalán így indokolt: „Nehéz feladni.” Meg aztán – ezt már én teszem hozzá – a mentelmi jog is jól jöhet a Hadházy család gyanús földszerzési ügyeinél. Hősünk már a 2014-es voksolás előtt is azt ígérte, hogy ha veszít, kiszáll. Akkor is vívódott, és akkor is folytatta. Legfőképp az egész pályafutásán végigvonuló feljelentgetést, kavarást, ügyeskedést.
Várható volt, hogy előbb-utóbb valaki szájon kapja a tenyérbemászó embert. Párttársánál, Sallai R. Benedeknél szakadt el a cérna pár nappal a választások után, aminek következtében hősünk székestül fölborult egy zárt körű pártcsetepatén. (Sallai nem örült annak, hogy Hadházy be akarta tolni az LMP-t egy jobbikos frigybe.)
A padlót fogott érintett saját elmondása szerint rövid időre az eszméletét is elveszítette – mások szerint viszont csak játszotta az áldozatot. (Néhány órával később már ott hőbörgött a kormány ellen tünciző Kossuth tériek közt.)
Jut eszembe, Hadházy 2014 őszén a szekszárdi polgármesteri széket is megpályázta – MSZP–DK-támogatással –, ám orra esett. Szanyi Tibor ezt így kommentálta: „Az árulást sokfelé szeretik, de az árulót sehol.”
Ez végszónak is jó.