Politikai elemzők szerint hamarosan a baloldal újraegyesítésére tehet kísérletet Gyurcsány Ferenc, merthogy az MSZP közelgő tisztújító kongresszusa után sem lesz béke a szocialista pártban, ezért aztán – tiszta sor – jő Láriferi! Visszajő! Nem is volt ez kérdés sosem.
Gréczy Zsolt DK-honatya ugyan megpróbál ködösíteni, szánalmas Fidesz-teóriákról beszél, ám a végén csak kinyögi: „Gyurcsány Ferenc nem pusztán a demokratikus oldal, hanem az egész magyar belpolitika egyik legfontosabb szereplője, és a jövőben is az marad.”
Ezenközben a „legfontosabb szereplő” közösségi oldalán mennydörgő üzenetet küld a kormánypártoknak a Nagy Imre-szobor állítólagos eltávolítási terve kapcsán: „Tényleg mennie kell Nagy Imrének is? Mert kommunistából lett nemzeti demokrata? (…) A mártír miniszterelnökhöz nyúlni egyenlő 1956 meggyalázásával (…).” Látnoki képpel zárul a szózat: „A történelem mércéje szerint Ti senkik lesztek Magyarország Becsület Pantheonjában.”
Nem ez az első Nagy Imre-szindróma Láriferinél. 2004. november 4-én a 301-es parcellánál például ekképp faggatta mártír elődjét a pár hónappal korábban puccsal miniszterelnökké lett beteg: „Imre, te mit gondolsz, hogyan kell boldogulni ebben a veszekedős világban, hogyan van egyszerre haza és haladás, hogyan van demokrácia és hatékony állam?” Már ekkor erősen aggódtunk Miferinkért.
Két évre rá, miután a heveny elváltozást nem sikerült eredményesen kezelni, a páciens már Batthyány Lajos mauzóleumánál is történelmi személyiséggé emelte önmagát: „Az elsőknek a legnehezebb a dolguk, Batthyány is megküzdött ezzel – szavalta. – Az elsők, a reformerek tapossák ki az ösvényt, ők mutatják az utat.” (Pár nappal később a Batthyány-leszármazottak helyre tették a járóbeteget…)
Most megint Nagy Imrével jön szegény. Tehetetlen az orvostudomány. (Olvasom a kommenteket: sokan jobbulás kívánnak neki. Mások mást…)