Mifelénk is agylágyító a hőség. A kerti asztalon hagyott újság már délre megpörkölődött a napon, a hasábok berepedeztek, levéltárakban, archívumokban látni hasonló relikviákat. Boldogtalan puli kutyám még reggel beásta magát az orgonabokor alá, onnan néz rám lesújtón, mintha én tehetnék a kánikuláról.
Tényleg gatyarohasztó a meleg, nyoma sincs az enyhülésnek; aki teheti, hűtőládában vészelje át a kritikus órákat, vagy ugorjon a kútba, ha van benne víz. Öreg mesterem, boldogult Baróti Géza bácsi mondta: forró fejjel sose írj újságcikket, fiam, mert abból sajtóper lesz vagy napszúrás.
Csakhogy cikket most is kell írnom, nincs mese. Egyezkedni próbálok a napos szerkesztővel, de csak annyi az engedmény, hogy ne politikát írjak, talán akkor nem forr föl az agyvizem… Hosszú bogarászás után találtam csak alkalmas témát. Íme.
Azt írja a Yellow.cafeblog.hu, hogy a franciaországi Nantes-ban a melegtől szenvedő férfi buszsofőrök úgy döntöttek, szoknyában mennek dolgozni, miután cégük nem engedélyezte a rövidnadrág viselését. (A szoknya tilalma nem szerepelt a szerződésben.) Egyikük elmondta: „Kánikulában akár ötven fok is lehet a vezetőfülkében, a szélvédő a nap közepére teljesen fölmelegít mindent. Ezt lehetetlen órákon át elviselni. A vezetőség irodái bezzeg klimatizálva vannak.” A busztársaság elnöke azzal védekezett, hogy óriási kiadás lenne a vállalatnak, ha minden buszvezetőt rövidnadrággal ruháznának fel. (Engem meglepett, hogy a férfi–nő-séma ellen hangoskodó genderpártiak nem álltak ki a szoknyás sofőrök mellett.)
Hogy végül sikerült-e gatyába rázni a szoknyás sofőröket, arról nem érkezett hír.