Közeledvén a választás, Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje is fölvázolta, mivel számoljon az ország, ha ő lép majd a keverőpulthoz. Megpróbálom egy mondatba tömöríteni a koncepcióját: beiktatásának napján megszűnne a szörnyű tranzitzóna, ezzel egy időben életbe lépne a felső határ nélküli kötelező kvóta, majd szakembergárda kezdené el megvizsgálni, ócskavasként értékesítsék-e a déli határkerítést, vagy hagyják az egészet ott, ahol van, az enyészetnek (őrizetlenül, persze).
Szigetvári korábban is nyilatkozott már általa elkerülhetetlennek tartott kormányzati teendőkről, bár részleteket akkor nem említett: „Olyan mértékű jogfolytonosság-helyreállításra lesz szükség, mint Németországban Hitler, a Dél-afrikai Köztársaságban az apartheid után.”
Megjegyzem, hősünk már az előző választás után kijelentette: 2018-ban el kívánja zavarni Orbán Viktort, Polt Péter legfőbb ügyészt pedig sittre küldi. (Nem a bíróság – ő, Szigetvári Viktor, a demokrácia földre szállt hírnöke küldi majd tömlöcbe Polt Pétert.)
Már ennyiből is látni: emberünk vezető típus, talán a Jóisten is kormányfőaspiránsnak teremtette. Aligha véletlen, hogy már az 2001-es MSZP-kampányban feltűnt, amint olajozottan összedolgozott akkori főnökével, a gyűlöletspecialista Ron Werberrel.
Később Gyurcsány Ferenc sajtófőnökeként is bevált; senkit nem lepett meg, hogy a Medgyessy-puccs után az őszödi habzóborász nyomban helyettes államtitkárrá emelte. Most meg, némi vargabetű után, már ő maga készül kormányra… Mondom, karizmatikus emberrel állunk szemben, akiből – a várható egy százalék dacára – szinte árad az ambíció és a küldetéstudat.
Ráadásul minden felszólalása ünnepi szavalatra emlékeztet, függetlenül azok marhaságtartalmától. (Ha leszokna az akut orrturkálásról, talán a civilizáció is befogadná.)