Az elhülyüléssel jegyben járó időskori radikalizálódást az orvostudomány is ismeri. Lényege: a páciens saját korábbi ökörségeit immár harsányan, ellentmondást nem tűrőn hangoztatja, mi több, kérkedik vele. A súlyos kór szegény Vekerdy Tamást sem kerülte el. A hajdan szebb napokat látott, 83 éves pszichológus legutóbbi rohamát – bulvárlapokat megszégyenítve – az Élet és Irodalom hozta le a minap.
(Már korábbi írásai is jelezték a lappangó veszélyt: „Nemzetpusztító a magyar oktatás”, „A honvédelmi alapismeretek tantárgy merő ostobaság” stb.)
Betegünk ezúttal nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz. A bibliai idézetekkel tűzdelt üzenet végén a szerző ekképp szól Magyarország miniszterelnökéhez: – Mi a te kereszténységed? –, majd merész kanyarokkal arra a következtetésre jut, hogy Krisztus lúzer volt. Így, minden indoklás nélkül. Lúzer, és kész.
Miután ebben egyetért önmagával, folytatja: – Te (Orbán Viktor) nem vagy lúzer, te diadalmas győző vagy, szövetségeseddel, Matteo Salvinivel együtt. Mi legyen a tengerben úszkáló felborultakkal? Nem kell őket kimenteni? Nem lévén válasz, maga felel: – Na, az ilyesmikre nem szeretsz válaszolni. Mert, gonosz feltételezésem, legszívesebben azt mondanád: igen, hagyjuk. (…) Ez a gondolkodás tényleg alkalmas egy keresztény Magyarország felépítésére? (…) De egyáltalán: mi az, hogy keresztény Magyarország? És így tovább…
Vekerdy beteg szenvedélyesen elbeszélget önmagával. Frappáns kérdéseire frappáns „válaszokat” ad. A bűntudatkeltő megmondóembert alakítja, és roppant elégedett a dialógussal. Nagycsoportos óvodásoknál találkozunk hasonló jelenséggel – csak ott nem futhat ki ökörszintig a kettős szerepjáték, merthogy megálljt int a moderátor óvónéni.
Szerencsétlen Vekerdy mellett viszont nincs ápoló. Egyelőre.