Van itt egy múlt heti hír. „Felavatták a Pest megyei Dabason a város új büszkeségét, a monumentális Jézus-szobrot. Az égnek emelt kézzel imádkozó Krisztus szobra a talapzatul szolgáló kápolnával együtt tíz méter magas, ifjabb Szabó István alkotása. A szobrot az Áldos Hagyományőrző Egyesület kezdeményezésére állították fel, és Bábel Balázs érsek szentelte fel.”
Méltatás, minősítés, efféle nincs a szövegben, de nem is várja azt ilyenkor az olvasó. A hír objektív műfaj. Ha a szubjektum – a szerző – is helyet kapna az anyagban, az már nem hír lenne. Több médium is lehozta a „jézusos” hírt – ha nem is mind ugyanazokkal a szavakkal, de a műfaj kritériumainak megfelelően: itt és itt, ekkor és ekkor, ezt és ezt átadták, felavatták, felszentelték stb.
Egyedül a Népszava nem tud elmenni a hír mellett. A balszélnek túl nagy kísértés egy ilyen Jézus-szobros infó. „Beszólni” az alkotónak, a szobrot állító városnak? Dehogy, a világért sem! Az túl direkt, és nem is jönnének ki jól belőle. Bölcs szerkesztő világért sem tenne ilyet…
Ám egy olyan patinás redakcióban, mint amilyen a Népszaváé, tudják, hogyan kell „szerkeszteni”. Szép szabályosan lehozzák a hírt – még egy jókora fotót is mellékelnek hozzá –, aztán a fénykép alatt így folytatják: „Szavazzon, hogy önnek tetszik-e.” (Mármint a Jézus-szobor.) És persze mindjárt fel is sorolják a lehetséges válaszokat: 1. Igen, szerintem jól néz ki. 2. Nem, ez borzalmas. 3. Nekem aztán mindegy.
És persze kommentek is jöhetnek. Olyan népszavásak. Jézussal lehet viccelődni. Vele igen…
Nem citálok a portál törzsolvasóitól. Akinek bírja a gyomra, rákereshet.
A szerkesztő nyilván széttárja a karját: ő nem tehet arról, mit ír az olvasó. Az a „nép szava”.