A kellemest a hasznossal kötötte össze a hét végén Emmanuel Macron (legalábbis a maga normái szerint), amikor meglátogatta a Franciaországhoz tartozó, karib-tengeri Kis-Antillák egyik szigetét. Alighanem a helyiek támogatását kívánta megszerezni az egyre népszerűtlenebb elnök, akiről vizitje során számtalan fotó készült, miként fogadták az őt ünneplő hívek. Hát mit mondjak… Egyikük (szép szál, kigyúrt szerecsen legény) például fölemelt középső ujjával mutatta az egyezményes jelet a fotósnak – vagyis hát az anyaországnak. Egy másik, mielőtt szenvedélyes ölelkezésbe gabalyodott volna az államfővel, elárulta, hogy ő mellesleg egy visszaeső rabló, aki nemrég szabadult a sittről. Érdekelte is ez az eufórikus mámorban lebegő monsieur Macront! Elnök úr egyébként a felesége nélkül utazott az Antillákra. (Igaz, érkezéskor két gyönyörű szépségkirálynő sietett elé a közös fotózás reményében, ami azonban elmaradt – Emmanuel a fiúkhoz sietett.)
Emlékezetes, a francia elnök nemrég az Élysée-palotában színes bőrű, népszerű zenészeket fogadott. Az se volt semmi! Számos szempontból eltért a protokolltól. Az egyik meghívott, bizonyos Dj Kiddy Smile például nemes egyszerűséggel egy „Bevándorlók gyereke vagyok és buzi” feliratú pólóban jelent meg, ráadásul közvetlenül az idvezült ábrázatú elnöki pár – az egyesülő Európa egyik felkent vezetője és hitvese – mellett feszített. Mögöttük buja liliomok. Hírek szerint a francia közvélemény épeszűbb – konzervatív – fele már jó ideje levegőért kapkod. Mit csinál Emmanuel!? (Egy itthoni kommentelő így összegez: „Valami nem stimmel a taggal, elveszi Holle anyót, valamit gubancol az arab testőrével, most meg úgy tapad a feketékre, mint Ujhelyi az igen gombra.”)
Nekem az egészről a késői, pusztuló Róma jut az eszembe. Ott készülhettek volna hasonló fotók.