Csepeli György szociálpszichológus, egyetemi tanár, egykori SZDSZ-es államtitkár azzal magyarázza a kilencedik éve tartó Orbán-kormányzást, hogy „a demokrácia kemény diónak bizonyult a magyar társadalom számára”. Értsd: a hülye nép nem képes felfogni, mi a jó neki.
De az is lehet, hogy az öntelt és arrogáns liberálisok nem képesek felfogni, miért nem kér belőlük a nemzet…
A Népszavának nyilatkozó bölcs zamárdi villájának teraszán elemezte „a kelet-közép-európai országokhoz képest is alulteljesített” magyarság gondolatvilágát. Onnan van igazi rálátás. – Hogyan jellemezné azt a társadalom-lélektani állapotot, ami harmadszor is a Fidesz kétharmadához vezetett? – kérdezte a riporter.
– A dolog valóban értelmezésre szorul – válaszolt a rendkívüli ember, majd mindjárt el is kezdett „értelmezni”. Eszerint az 1989–90-es fordulat plurális, demokratikus országot ígért, és 2010-ig, ha döcögve is, lényegében ilyen irányba haladtunk. Csak aztán jött a patás…
– Egy diktátor soha nem fogja megérteni a nyugat-európai társadalomszerveződés lényegét – magyarázta a nagyon okos ember, kiegészítve azzal, hogy idehaza nincsenek meg a demokrácia társadalmi alapjai, tudniillik kevés a demokrata.
Ezért is jöhetett létre az a szomorú állapot, hogy miközben a térség más országai elindultak a nyugat-európaivá válás útján, mi, magyarok, lecsúsztunk erről.
Elnézve a mai Nyugat-Európát, ez kifejezetten jó hír – de ezt már én mondom.
Természetesen, tette hozzá az elmaradhatatlan alapinformációt: a máig feldolgozatlan holokauszttraumának is szerepe van a sorozatos Fidesz-kétharmadokban. Persze csak tudat alatt. (Meg Csepeli végtelenített fantáziájában.)
Az egyetlen, amivel maradéktalanul egyetértettem a zamárdi bölccsel, hogy „túlságosan nagy volt a rendszerváltás sokkja” annak idején. Bizony, tanár úr. Önök voltak a sokk.