„Labdaházi nemzetgyűlést” szervezne a tavaszi választásokon alulmaradt pártok részvételével Gyurcsány Ferenc demokratikus gondolkodó, Balaton-felvidéki habzóborász. (A nagy francia forradalom előestéjén a felháborodott harmadik rend képviselői a nemzetgyűlés labdaházi termében fogadalmat tettek – „labdaházi eskü” –: addig nem távoznak onnét, amíg el nem készül az új alkotmány.)
Az ötletgazda azzal érvelt: kell egy olyan fórum, ahol komolyan veszik őket, és meg tudják vitatni a Fidesz által feldúlt ország gondjait. A történet még az április 8-i választást követő napokra nyúlik vissza, a DK-vezér akkor kereste meg levélben a gyászba borult veszteseket, álljanak össze, aztán hajrá, no pasaran! (A megszólítottak közül eddig senki sem jelentkezett. Talán még el vannak ájulva az ötlettől.)
Igen érdekes, hogy Gyurcsány Ferenc válságosabb pillanataiban előszeretettel fordul a történelemhez, sőt annak szereplőihez. Emlékszünk a „Nagy Imre-interjúra”, amikor a kíváncsi politikus (még 2004-ben, miniszterelnökként) a 301-es parcellánál faggatta mártír elődjét: „Imre, te mit tennél?” Két évvel később pedig gróf Batthyány Lajos mauzóleumánál emelte magát történelmi személyiséggé: „Az elsőknek a legnehezebb a dolguk, Batthyány is megküzdött ezzel – tájékoztatott Feri.
– Az elsők, a reformerek tapossák ki az ösvényt, ők mutatják az utat.” (Pár napra rá a Batthyány-leszármazottak a helyére tették a szónokot.) És most ez a labdaházi dolog… Pszichiáterek szerint azonban nincs ebben semmi meglepő, a páciensnél jelentkező nemzetgyűléses labdaházi tünet pontosan illeszkedik a sérült elme rohamos hanyatlásába.
Azon se lepődjünk meg, ha Nagy Imre, Batthyány gróf és a francia forradalom után Bonaparte Napóleon is megjelenik majd a gyurcsányi beszédekben. Egyes szám első személyben.