Most, hogy lement a Pride, liberálisaink máris visszalebegtek a könnyű drogok kampányába. Már csak azért is, mert Magyarországon ma ez az egyik legfontosabb ügy – legalábbis ezt mondta egy minapi sajtótájékoztatón Sermer Ádám, a Magyar Liberális Párt alvezére.
A felekezet már hatodszorra nyújtja be népszavazási kezdeményezését az ügyben, bár eddig mindannyiszor elhajtotta őket a Nemzeti Választási Bizottság (NVB). Sok más mellett azért, mert a marihuána legalizációja nemzetközi szerződésekbe ütközik.
A pofátlanság netovábbja: Sermerék immár azt akarják, hogy maga az NVB fogalmazza meg helyettük a beadványt. Liberálisaink szerint ha egy ország valóban tenni akar a kábítószerek káros hatásai ellen, akkor cselekszik a legjobban, ha legalizálja a cannabist és azok származékait.
Ezek ennyire hülyének néznek bennünket. (Természetesen ideológia is van: „Be kell engedni a kis bűnt, hogy be ne jöjjön a nagy (…), ez Magyarország érdeke.”)
Vajon tudja-e ez a drogokkal házaló, tenyérbemászó gyülekezet, hogy Magyarországon ma nagyjából hatmillióan ellenzik az ötletüket?
Egyetlenegy társadalmi csoport sincs, ahol többségben lennének a tudatos agyleépítés hívei. Hála istennek még épeszű emberek élnek ebben a hazában!
Dacára ennek és a toxikológusok örökös intelmeinek, liberálisék továbbra is apait-anyait beleadva nyomulnak a legális önpusztítás jogának elismertetéséért. Hatásvadász szósszal leöntve, nemzeti sorskérdésként szavalják: demokráciában élünk-e, ha nem kokszolhatunk szabadon?
Kik küldték ránk ezeket az erőszakos gazembereket?
Ha kiléphetnék jegyzetírói tisztemből, apaként, nagyapaként valami erőset mondanék ezeknek a Sermereknek, nem csupán a magam nevében. Így viszont csak javaslatot tehetek: kerüljétek el a gyerekeinket, unokáinkat, amíg szelíden kérjük!