Hogyan rehabilitáljunk egy véreskezű, antiszemita gyilkost? – kérdezi cikkének címében a Hvg.hu szerzője, bizonyos „esel” (gondolom, Seres László, a témakör felkentje). A cikkírót a lapunkban nemrég megjelent Domonkos László-interjú mérgelte föl, amelyben az ismert író új könyvének főszereplőjéről, Héjjas Ivánról, a Rongyos Gárda egyik vezetőjéről beszélt. „Esel”-nek láthatóan nem tetszik sem Héjjas, sem Domonkos, de még a beszélgetést jegyző Pataki Tamás sem. Utóbbinak egyik mondatán – „Végre tabuk nélkül jelenik meg a vörös propaganda által patás ördöggé formált katonatiszt fordulatos élete” – szinte szörnyülködik. Merthogy ő („esel”) az átkosban született fehérterrorista-verzióban hisz, miszerint Héjjas, „az ismert antiszemita gyilkos” a tanácskommün bukása után Prónay Pállal, Francia Kiss Mihállyal és hasonszőrűekkel azért járta a vidéket, hogy „revánsot vegyen zsidó kommunistákon”. (A Héjjas szervezte Rongyos Gárda igazi érdemeit mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a Rákosi–Kádár-kor mindvégig fontosnak tartotta besározni. Fasiszta, náci mumust próbáltak kreálni belőlük. Az itt felejtett „esel” jó tanítvány.)
A kommunizmus idején nem erőltették a kor teljes történetét, csak bizonyos epizódokról tudhattunk. Héjjas fellépésének kínos előzményeiről, Szamuely Tibor véreskezű Lenin-fiúiról szinte semmit. (Például arról, hogy a bolsevik előemberek 1919 nyarán csak Kalocsán 128 helyi lakost gyilkoltak meg – némelyiket csupán azért, mert volt mersze kitűzni a házára a nemzeti lobogót.)
Most, hogy szabadon beszélhetünk a korról, elmondhatjuk – Domonkos László is ezt tette –: a trianoni gyalázattal fegyverrel szembeszálló Héjjas Iván Rongyos Gárdája nélkül sosem lett volna soproni népszavazás, a hűség városa. Ha ők nincsenek, ma Ödenburgba járnánk át Tűztornyot csodálni.
Kár, hogy a felbőszült „esel” nem jutott el idáig.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://www.magyaridok.hu/paca/kell-egy-mumus-3571079/
2018. október 13. szombat 06:59