Szépen indult minden, az Örömóda akkordjaival kezdődött a kampánynyitó, csak aztán bejött a terembe Gyurcsány Ferenc pártelnök. Puff! Mit bejött? Bevonult! Még el sem ült a hívek ájult tapsvihara, a vezér már definiálta is felekezetét: „A Demokratikus Koalíció a siker, a tisztesség, az őszinte szó, a szabad gondolat és a kiszámíthatóság pártja (ebben a sorrendben – a szerk.), és soha nem alkudott meg Orbán rendszerével.”
A fölvezetést fergeteges tapsvihar követte, majd jött – később többször is – az élőben előadott kampánydal, a publikum pedig megtekinthette az ez alkalomra készült Gyurcsány-kisfilmet.
A vezér programbeszédét, ahogyan várható volt, cizellált Orbán-szapulás előzte meg.
Megtudhattuk, hogy a regnáló miniszterelnök nem más, mint a bűn hordozója. (Itt rövid felsorolás következett: sürgősségin órákat váró betegek, tanárhiány, tengődő nyugdíjasok, kiszolgáltatott dolgozók, gyermekéhínség stb.) Az első hosszabb tapsot a diktatúra fölött kimondott halálos ítélet kapta. Ércesen csengett a gyurcsányi koloratúrszoprán: – Orbán előtt jobb volt, és Orbán után jobb lesz! Ehhez a bandához képest olyan tiszták vagyunk, mint a ma született bárány – közölte a birkanyáj frontembere. A főkolompos.
Gyurcsány egyebek mellett azt ígérte, hogy a tavaszi győzelem után felülvizsgálják a vatikáni szerződést (nyilván javaslatot tesznek a sorozatbérmálkozásra), és azon lesznek, hogy Magyarország mielőbb a felemelkedés élharcosa legyen.
Zárásképp a csarnok plafonjáról lufik hullottak alá, amelyek egy része azonmód kidurrant, a maradékot meg püfölni kezdték az önfeledt küldöttek. Ezek után bejelentették Csepregi Éva sztárelőadót, aki több dallal is készült (talán a Holnap hajnalig cíművel is), de már az első alatt sokan elmentek…
Az esemény szívélyes vesszenorbánozással ért véget.