Amióta a cukisodó Vona Gábor pártelnök visszatérő, kedves vendég lett a harapós Kálmán Olga tévéműsorában, hanukaünnepen pedig meleg hangú üdvözlő levelet ír a Mazsihisz-közösségnek, egyre több Jobbik-hívőben vetődik fel: kellene egy új nemzeti radikális párt. Egy igazi. A vezérükben csalódottak úgy vélik, a megmaradt MIÉP-pel és a Betyársereggel összefogva ez megvalósítható.
Mit is mondott Csurka István MIÉP-elnök 2010 tavaszán Vonáék váratlan szárnyalásáról? „A Jobbik csak a trójai faló szerepét játssza, a választások utánra kell. A proletárpárt mindig a rombolásra szerveződik (…) Az MSZP és az SZDSZ fantomszervezete (…) Most a csordaszellem pártjára van szükség az uralkodó zűrzavar meghosszabbításához. A cél az, hogy az új proletárpárt legalább erős második legyen a választásokon, és ne csak a Fidesz egyedüli kétharmados többségét, hanem esetleg más nemzeti pártokkal együtt elérhető alkotmánymódosító többségét is akadályozza meg, és magát a kormányzást.” (Kupa Mihály 2002-es „furfangos” Centrum Pártja megvan? – A szerk.)
Csurka „különösnek” tartotta a Jobbik hatalmas médiatámogatottságát. Ezt ők harcolták volna ki? „Ha megnézzük, mely lapok, rádiók, tévék álltak csatasorba a Jobbikért, elámulunk – hívta fel a figyelmet az író-politikus, és valóban: a Népszabadság, a HVG, a kereskedelmi tévécsatornák stb… – Az egész Jobbik-röptetés, felemelés pontosan ki van dolgozva. Minden nap szerepel a hírekben, mindig a baloldal és a liberálisok (zsidók, cigányok) rettegett hősi ellenségeként, és mindig emelkedő pártként” – írja a politikus. Hozzáteszi: kétfajta ember vonzódik hozzájuk. A sikerre vágyó szélhámos és a hiszékeny, kevés szóval beszélő, makogó baloldali vagy volt baloldali proletár.
Én még hozzáteszem: gyakran az őszinte, magyarságukra büszke, megvezetett ember is. Akit ez a Janus-arcú „cuki” most elárult.