Nagy ám a bruszt az MSZP elnöki posztjáért, dacára annak, hogy a csapat immár a fakóban kavar. Minap maga Szanyi Tibor jelezte, nem kizárt, ő is beszáll a versenybe. Válságmenedzselő profi kell az élre, nem holmi primadonna, jelentette ki a Kapitány. Molnár (Mafla) Gyula lemondása után elsőnek Tóth Bertalan frakcióvezető jelentkezett be a tisztségre, később jött Kunhalmi Ágnes, utóbbi mindjárt programot is hirdetett: „Az egész baloldalt újra kell építeni, borzasztó, ami itt van” – szörnyülködött valamelyik tévéstúdióban.
Később előállt egy Bródy Gábor nevű ember, akiről csak annyit lehet tudni, amennyit a Hír TV tudósított róla még 2014-ben: „Egymilliárdos vagyont tüntetett el Bródy Gábor cége.” Az aspiráns most csak ennyit mondott: „Utat nyitok az eddig tudatosan visszafogott országos politikai ambícióimnak.” A baj nem jár egyedül.
Felbukkant Mesterházy Attila neve is, bár őt aligha választanák meg, hiszen volt már elnök, kiszórakozhatta magát… Beszélnek még Gulyás Balázs tüntetésszervező anyukájáról, Gurmai Zitáról is. Nem lenne meglepő az sem, ha az elesettek gyámolítója, Bangóné lelkem is megpályázná a tisztet. Vagy a vizesvödrös Falus Ferenc.
Nem ijesztgetni akarok, de a napokban Gyurcsány Ferenc ismét elővette ötletét, miszerint az ellenzéki pártoknak egységbe kellene forrniuk. Optimális végcél lehetne egy közös demokrata párt létrehozása, mondta. Fletó még az elnökséget is hajlandó lenne elvállalni.
Pár hónapja egyébként néhány szocialista potentát azzal állt elő, hogy a választás után szűnjön meg a párt. Ez azért is figyelemre méltó ötlet, mert akkor most nem kellene itt az új elnökön vakarózni. (Plusz a haza is fényre derülne.)