Elégedetlen a Népszava a Fidesz szombaton megtartott kötcsei találkozójával. „Lehet, úgy gondolják, tavasszal megint elég lesz a »folytatjuk«. Mert ennél alig több, hogy a választás legfontosabb tétje, meg tudják-e védeni a kerítést, az országot (…), az elmúlt hét év eredményeit, a családpolitikát, a munkahelyek biztonságát” – méltatlankodik a számonkérő írás szerzője, Friss Róbert. Majd feddőleg hozzáteszi: „Ezeken a nemzet elé öklendezett »célokon« már mosolyogni sincs kedve a polgárok többségének.”
Gondolom, a cikkíró előzőleg kint járt a terepen, reprezentatív felméréseket végzett, majd azok gondos elemzése után jutott arra, hogy a magyar lakosság zöme „öklendezik” a Fidesz dögunalmas vesszőparipái hallatán. Vagyis hogy milyen a hazai családpolitika, van-e elég munkahely, várható-e újabb migránsáradat a Keletinél stb. (Kíváncsi lennék, merre járt anyagot gyűjteni a szerző.) A kormánypárt valószínűleg aggódva olvashatta az írás zárómondatát: „Ha Orbán Viktor netán nyer is 2018-ban, mozgástere az unióban szűkülni fog. Jobb, ha növekvő óvatossággal kezeljük a mind tragikusabbnak tűnő jövőt, ha így »folytatjuk«.”
Egy másik aggodalmas szerző is értékelt egy hétvégi eseményt. Igaz, Vásárhelyi Mária ezúttal csak a közösségi oldalán: „Ha jól értem, a magyar válogatott 1-0-ra kikapott a portugáloktól (…) Ehhez képest a közönség eksztatikus állapotban ünnepli a magyar focistákat, eléneklik a tiszteletükre a himnuszt, a focisták megdicsőülten állnak vigyázzban (…) Nyilván ezt is a régen tépő balsors számlájára írják. Talán szólni kéne, hogy a futballt gólra játsszák.” Hogy is magyarázhatnám meg szegénynek, hogy a magyar szurkoló értékeli, ha nemzeti csapata egy esélyesebb ellenféllel szemben – emberhátrányban – az utolsó percig küzd, még ha elbukik is. Tartok tőle, Máriánkat a Himnusz zavarta. (Friss kollégát meg a „folytatjuk”…)